Az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetemen szerzett 1918-ban bölcsészdoktori, majd 1919-ben tanári diplomát. Pályafutását a pesti tudományegyetemen a német nyelv lektoraként kezdte, majd 1927-ben magántanári képesítést nyert. 1932-ben az MTA levelező tagjai sorába választotta. 1936-tól német irodalomtörténetet tanított a budapesti tanárképző intézetben, majd 1941-től haláláig a debreceni egyetem professzora volt. Párhuzamosan az Eötvös Kollégiumban is oktatott. 1949-ben megfosztották akadémiai tagságától, s csak halála után, 1989-ben kapta azt vissza. Főként a magyarországi német irodalom és művelődés, valamint a magyar-német irodalmi kapcsolatok történeti feltárásával foglalkozott.