Régi protestáns teológus családban született. Első jelentős műve A római és germán népek története 1494-1535. Ezen munkája nyomán került Berlinbe, ahol 1825-1871 között volt professzor. Levéltári kutatásai alapján új megvilágításba helyezte az európai történelmet, s ő lett a modern forráskritika megalapozója. Szerinte a történésznek nem bíráskodnia kell, hanem megmutatni azt, hogy hogyan is történt. Hitvallása szerint a múlton nem ítélkezhetünk a jelenből, mert minden kor közvetlenül Istenre tartozik. Megírta monumentális francia, illetve angol történetét, valamint dolgozott világtörténeti művén, amelyet halála után tanítványai fejeztek be. 1858-ban az MTA tiszteletbeli tagjává választotta. 1886. május 23-án halt meg Berlinben.