A prágai születésű tudós sokáig a Károly Egyetemen tanított, 1950-től pedig a Polarográfiai Intézet igazgatója volt. 1922-ben felfedezte a polárgráfiás analízist, majd 1925-ben megszerkesztette az első polarográfot, amely azonban csak tíz év múlva terjedt el a gyakorlatban. A kémiai Nobel-díjat 1959-ben kapta, a `polarográfiás analitikai módszer felfedezéséért és kidolgozásáért`. A polarográfia teszi lehetővé kis mennyiségű anyagok elemzését, az ún. nyomelemzést. Felfedezéséről több könyvet is írt. 1967. március 27-én halt meg.