A Szegedi Napló, később a Tűz című lapot szerkesztője Hódmezővásárhelyen született. 1920-31 között a Nemzeti Újság, 1933-34 között a Budapesti Hírlap, majd az Esti Újság munkatársa volt. 1945 után visszavonult szülővárosába, s Hódmezővásárhelyen élt haláláig (1972. október 27.). A parasztok életét bemutató regényeivel és színpadi műveivel a két világháború közötti korszak ünnepelt írói közé tartozott. Legismertebb regényei a Meg kell a szívnek szakadni és a Halott szerető, színművei az Üveghintó, az Eszter és a Sasfészek. Híres Subások című elbeszéléskötete. Műveit több idegen nyelvre is lefordították.