Klebelsberg Magyarpécskán született. A két világháború közötti időszak legnevesebb kultúrpolitikusa Budapesten, Müchenben, Párizsban tanult. Az első világháború előtt Tisza István híve, majd a Nemzeti Munkapárt egyik országos szervezője. Végigjárta az állami hivatalok különböző fokozatait: előadó, majd osztálytanácsos, 1910-től közigazgatási bíró, 1914-től vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár volt. 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnökeként, majd a Miniszterelnökség politikai államtitkáraként tevékenykedett. 1919 februárjában Bethlen Istvánnal létrehozta a Nemzeti Egyesülés Pártját. 1921-től belügy-, 1922-31 között vallás- és közoktatásügyi miniszter és közben, 1930-ban ideiglenesen népjóléti és munkaügyi miniszter is volt. Nevét híressé az 1922-31 közötti vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt végzett munkája tette. A magyar kultúrfölény koncepció kidolgozása és elfogadtatása után kiemelkedő részesedést (10,5 százalék) tudott biztosítani az állami költségvetésből kulturális és oktatási célokra: ennek keretében a korábbinál több, kb. 5000 népiskola építését szervezte meg. Minisztersége alatt az oktatás legátfogóbb reformját hajtotta végre az óvodától az iskoláig. Kiépítette a tanyai iskolák hálózatát, ötezer népiskolát építtetett, elsősorban az alföldi tanyavilágban. Megreformálták a polgári iskolát és leányközépiskolát, lerakták a szegedi egyetem alapjait. Létrehozta a Testnevelési Főiskolát, megépíttette a debreceni, pécsi, szegedi egyetemeket, Tihanyban Biológiai Kutatóintézetet nyitott meg. Külföldről hazahívta Szent-Györgyi Albertet, s kutatásaihoz minden feltételt megteremtett, így a Szegeden dolgozó tudós eljutott a Nobel-díjig. A tudományos kutatás összehangolása érdekében akkor hozták létre a Gyűjteményegyetemet, a tudósképzés korszerűsítése érdekében felállították a bécsi, berlini és római kultúrcentrumokban működő Collegium Hungaricumokat. Tevékenységének köszönhetően az 1930-as évek derekán a hat éven felüli lakosság 90 százaléka írt, olvasott, s az országban rohamos csökkent az analfabétizmus. 1932. október 11-én halt meg Budapesten. Temetésén Kossuth Lajos gyászszertartása óta nem vett részt ennyi ember. A szegedi Fogadalmi Templomban nyugszik. Sírján a felirat: `Nagyot alkotni, nemesen szenvedni magyar tulajdonság.`