Erkel Ferenc Gyulán született. Pozsonyban tanult zenét, majd 1828-tól Kolozsváron élt, hangversenyezett és vezényelni tanult, 1834-ben Pesten telepedett le, s zongoraművészként aratott jelentős sikereket. A XIX. század magyar zenéjének egyik legjelentősebb mestere, közel ötven éven át a Nemzeti Színház karnagya volt, 1874-től pedig az Operaház főzeneigazgatója. Ő a Himnusz megzenésítője (1844). Első nevezetes operája a Hunyadi László (1844), amely máig megőrizte népszerűségét. Ezt fő műve, a Katona József drámája nyomán írt Bánk bán (1861) követte, amely az uralkodói önkény elleni éles tiltakozás. Az opera dallamai már tiszta magyar zenére épültek (Bordal, Hazám, hazám, Melinda áriái). Műveiben a magyar történelem, a nemzeti eszmék kifejezésére törekedett. Munkássága a magyar zeneélet valamennyi területén korszakos jelentőségű. Ő alapította meg a Filharmóniai Társulatot, és megalapításától igazgatója, zongoratanára volt a Zeneakadémiának (1875-87).