Budapesten meghal Bárczi Géza állami és Kossuth-díjas nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán végzett mint az Eötvös Kollégium tagja. 1914-ben ösztöndíjjal Franciaországba utazott, ahol azonban az I. világháború idején internálták. A Nemzetközi Vöröskereszt segítségével jutott ki Svájcba, ahol a lausanne-i egyetemen fejezte be tanulmányait. 1919-ben Budapesten kezdte tanári pályafutását, majd a szegedi, budapesti és végül a debreceni egyetemen oktatott. 1952-től az ELTE II. sz. magyar nyelvészeti tanszékének vezetője volt nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig. A francia-magyar nyelvi-művelődési kapcsolatok vizsgálatán keresztül hamar eljutott a magyar nyelvtudomány műveléséhez. Legfontosabb a magyar nyelvtörténeti - s ezen belül - a történeti hang- és alaktanra vonatkozó munkássága. Tagja volt az MTA nyelvművelő és helyesírási bizottságainak, több mint másfél évtizedig állt a Magyar Nyelvtudományi Társaság élén. Számos tankönyvet is írt. Ismert műve A magyar szófejtő szótár, valamint A magyar nyelv értelmező szótára, amelyet Országh Lászlóval közösen szerkesztett. Több egyetemi, gimnáziumi tankönyvet írt. Sokat tett a külföldön élő magyarok anyanyelvének megőrzése érdekében. Magyarországon ő indította el a módszeres történeti nyelvjáráskutatást