1950. november 2-án indult meg a Magyar Írók Szövetségének irodalmi és művelődéspolitikai hetilapja. Cikkei, tanulmányai kezdetben általában a kulturális politika elveit ismertették, 1954-től azonban a hivatalos művelődéspolitika közlönyéből egyre inkább az új írói törekvések vitafóruma lett, s határozottan támogatta Nagy Imre vonalát. A lap síkra szállt az irodalom szabadságáért, s ezzel az 1956 októberi forradalom egyik szellemi előkészítője lett. Az 1956. november 2-án megjelent utolsó hazai kiadású száma a forradalom jelentős kiadványa volt. A lapot a forradalom után az emigráns magyar írók külföldön indították újra: 1957. március 15-én Bécsben jelent meg, majd május 15- től Londonban adták ki. Felelős szerkesztője Faludy György volt. A kéthetenként megjelenő lap kiadását a Congress for Cultural Freedom amerikai szervezet tette lehetővé. Támogatásának megszüntével a szerkesztőség 1962-ben Párizsba költözött, s gazdája Méray Tibor lett. Az Irodalmi Újság szervező és irányító szerepet töltött be a nyugati magyar emigráció szellemi és politikai életében. Anyagi támogatására 1972-ben megalakult az Irodalmi Újság Baráti Köre. 1986-tól Nagy Ernő kiadásában jelent meg. Miután 1989-ben két számát Budapesten is megjelentették, Méray Tibor a magyarországi politikai változásokra való tekintettel bejelentette az Irodalmi Újság megszűnését.