1690. október 16-án I. Lipót Habsburg császár és magyar király Bécsben kibocsátotta az Erdély közjogi helyzetét szabályozó diplomát (Diploma Leopoldinum).
1686-ban Apafi Mihály erdélyi fejedelem titkos szerződést kötött a császárral, aki átvette Erdély törökellenes védelmét, s elismerte Apafi fejedelemségét és fia utódlását. Az 1687-es nagyharsányi csata után azonban Lotharingiai Károly herceg teljhatalmat kapott a Haditanácstól Erdély ügyeinek intézésére, s csapatai megszállták az országot. A balázsfalvi szerződésben 12 vár átengedése és 700 ezer forint ellenében Apafi elérte a függetlenség szavatolását. 1688-ban Caraffa tábornok azonban már fegyverrel kényszerítette a fejedelemre a fogarasi nyilatkozatot, amely a Habsburgokat Erdély örökös urának mondta ki. Apafi 1690-ben meghalt, s a Fejedelemség közjogi helyzetét 1848-ig a Diploma Leopoldinum határozta meg. A dokumentum kinyilvánította a hagyományos erdélyi jogrend sértetlen fennmaradását, az Erdélyi Fejedelemségnek a magyar korona fennhatósága alatti külön államiságát, a rendi önkormányzat addigi szervezetét, szavatolta a törvényeket és biztosította a vallásszabadságot. Rendelkezett az adóról és a kereskedelem szabadságáról. Előírta, hogy a kiskorú II. Apafi Mihály felnövekedéséig a kormányzót és a főtisztviselőket a magyar, székely és szász nemzet képviselői közül a rendek válasszák. (A császár azonban nem tartotta be a Diploma előírásait: az ifjabb Apafit 1696-ban Bécsbe internálták, a Gubernium elvesztette önállóságát, a hatalom a Bécsben székelő Erdélyi Kancellária kezébe került.)