Fidzsi legrégibb lakói, a melanézek mintegy 3500 évvel ezelőtt érkezhettek Új-Guinea felől, őket a polinézek követték, akik kelet felől vándoroltak be. Az európaiak közül a holland Abdel Tasman fedezte fel a szigeteket 1643-ban. Az 1840-es években az egymással versengő törzsfőnökök közül Cakobau szerezte meg az egyeduralmat, s mint Fidzsi királya, kereskedelmi szerződést kötött az angolokkal. Cakobau később összeütközésbe került az amerikaiakkal és a brit kormányhoz fordult segítségért, aminek következményeként Fidzsit 1874-ben az angolok bekebelezték gyarmatbirodalmukba. A brit kormány betiltotta a rabszolga-kereskedelmet, de az olcsó munkaerő hiánya miatt engedélyezte az indiai munkások szerződtetését. Az 1879 és 1916 között érkezett 63 ezer indiai vendégmunkás többsége a szigeteken maradt szerződésének lejárta után is. A műveltebb és szorgalmasabb indiaiak hamar az őslakók fölé kerekedtek, sőt lélekszámuk is nőtt, miközben az őslakosok száma abszolút mértékben is csökkent. A népesség vegyes összetétele súlyos etnikai súrlódások okozója lett a későbbiekben. Fidzsi 1970. október 10-én elnyerte függetlenségét, de domíniumi státussal tagja maradt a brit Nemzetközösségnek.