Budapesten meghal Mándy Iván, Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas író. A II. világháború alatti és utáni írónemzedék egyik érdekes, egyéni hangú képviselője volt. Első novelláját Schöpflin Aladár közölte a Tükör című lapban. 1945 után az Újhold fiatal szerkesztői gárdájához csatlakozott, majd a Népművelési Intézet munkatársa, 1989-től a Holmi szerkesztő bizottságának tagja lett. Egyik alapítója volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Műveinek hangvétele inkább pesszimista, az egzisztencializmus felé hajló. Életművéért 1991-ben elsőként nyerte el a San Francisco-i székhelyű Getz Corporation által alapított írói díjat. Írásainak világát meghatározta a környezet, amelyben élt: a Teleki és a Mátyás tér környéke. Regényeiben a kisemberek, a lecsúszottak világa, a nagyváros miliője és a benne élők magánya foglalkoztatta. Legismertebb művei: Vendégek a palackban (1949), Idegen szobák (1957), Régi idők mozija (1967), Fél hat felé (1974), A locsolókocsi (1965) és a Csutak-történetek. 1980-ban Sándor Pállal együtt írta meg a Szabadíts meg a gonosztól című film forgatókönyvét. A Baumgarten-díjjal 1948-ban, a József Attila-díjjal 1969-ben, a Kossuth-díjjal 1988-ban tüntették