Vita az inka múmiák sorsáról
2005. szeptember 26. 10:00
Hat évvel ezelőtt három inka kisgyerek jégbefagyott múmiája került felszínre 22000 láb magasságban, az argentín-chliei határvonalon magasodó Llullaillaco hegycsúcsán. Sorsuk azóta is bizonytalan. Népnevelő célzatú kiállítási `tárgy` lesz belőlük, vagy rejtve maradnak a nagyközönség számára?
<
Argentin tisztviselők egy része azt reméli, hogy a közeljövőben múzeumi kiállításon mutathatják be az épen maradt testeket. Ellenzőik azonban szép számmal akadnak. Vegyes érzelmekkel közelítik meg a témát a különböző dél-amerikai tudóskörök tagjai. A legnagyobb argentin szervezet, az Argentínai Bennszülött Egyesület szószólói hevesen támadják az ötletet, hogy emberi maradványokat tárjanak a kíváncsiskodó nagyközönség elé. Szerintük ez gyalázat lenne egykori rokonaikkal szemben, akik ráadásul mindennek kinéznek, csak ősinek nem. "Azt a vágyat, hogy megmutassák őket, a lehető legrosszabb dolognak tartjuk, hiszen ennek során egy spirituális dolog kereskedelmivé válik" "Ezek a gyerekek erőszakosan lettek elhozva szent nyughelyükről és mi ezt úgy tekintjük, mint támadást saját népünk ellen" - fogalmaz Rogelio Guamuco, a szervezet elnöke. Az egyesület már megbízta ügyvédeit a feladattal, hogy mozgassanak meg minden követ a kiállítás megnyitásának megakadályozása érdekében. Johann Reinhard, a leletek felfedezője egyelőre szintén az ő véleményüket osztja, mondván, egy tülekedős bemutató örök károkat is okozhat a múmiákban.
A rivális buenos airesi múzeum munkatársai, akik az északi Salta település egyik felújított viktoriánus épületébe álmodták meg a tárlatot, elutasítják a vádat, miszerint a kiállítás morbid lenne. Minden kritika ellenére már hozzá is fogtak a megnyitó előkészületeihez. Céljuk, hogy a 3 dolláros belépő fejében a látogatók "eredeti" környezetükben találkozhassanak a múmiákkal és a mellettük talált tárgyi emlékekkel. Rekonstruálni szeretnék tehát a magashegyi levegő összetételét is: 45 %-os páratartalom, kevés oxigén, éppen csak pislákoló fény és zord hideg. "Hogy helyes dolog volt -e elhozni a múmiákat a hegyről vagy sem, nem tudom" - mondja Gabriel Miremont, a múzeum igazgatója. "De most már a mieink, tehát választhatunk: otthagyjuk őket a laboratóriumban egy kis csoport tudóssal, vagy megosztjuk a társadalommal. Szerintem sokkal demokratikusabb, ha mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy megnézzék."
|
Reinhard és a múmia |
A feloldhatatlannak tűnő vitának azonban nem csak erkölcsi vonatkozása van. Az sem egészen tisztázott kérdés, hogy a gyerekek egykor hol éltek, mielőtt nekivágtak a meredek hegycsúcsnak. Ez újabb bonyodalmat jelent, hiszen nagyon is fontos lenne minden kétséget kizáróan meghatározni, hogy melyik mai, ott élő népcsoport követelheti magának az etnikai azonosságot. Nem minden helyi kultúra tartja ugyanis érinthetetlennek az áldozati halottakat. Reinhard fentebb idézett aggályai sem jelentik azt, hogy ő etnikai, vagy erkölcsi alapon ellenezné a kiállítást.
"A múmiák megnézése segítheti az embereket abban, hogy mélyebb kapcsolatba kerüljenek olyan kultúrákkal, amelyeket addig nem fedeztek fel és ezeknek az erős [érzelmi] kötődéseknek mérhetetlen nagy oktatási értéke lehet" - vallja a kutató, felfedező, akinek nevéhez már számos korábbi lelet megtalálása és nyilvánosságra hozatala fűződik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
