Hadrianus
2005. szeptember 20. 22:40
<
Traianus kegyeiben
A 97-es év végén őrá esett a választás, hogy Galliába utazzék, és elvigye a jókívánságokat Traianusnak, akit az idős Nerva császár örökbe fogadott, s ezzel utódjául is jelölt. Traianus gyámfia immár a birodalom irányítójának köréhez tartozott, így nem kerülte el az ellenségeskedés és az irigység. 98-ban Julius Servianus, a sógora, sikertelenül próbálta megakadályozni, hogy Hadrianus vigye meg elsőként Traianusnak Nerva halálhírét. Attól kezdve a két férfi valószínűleg soha többé nem volt baráti viszonyban. Servianus állandóan fenyegette Hadrianus pozícióit.A Traianus császár mögött álló legfontosabb politikus Lucius Licinius Sura volt, aki mesterien intézte Traianus trónra jutását. Hadrianus szintén élvezte Sura kegyét, és amíg ő élt, dolgai is jól álltak. Traianus felesége, Plotina, aki alighanem szintén közel állt Surához, pártfogolta Hadrianust, így egy ideig Servianus nem árthatott neki. Plotina közvetítésével Hadrianus 100-ban nőül vehette Vibia Sabinát, Traianus unokahúgát. 101-ben Hadrianus quaestor volt, 102-ben Traianus oldalán harcolt a Dunánál a császár első daciai háborújában. 105-ben néptribunus, majd 106-ban - rendkívüli előléptetéssel - praetor lett. 107-ben rövid ideig Pannonia Inferior (a Dunántúl keleti része és a Drávaköz) provincia helytartója volt, 108-ban azután elérte a senatori pályafutás áhított csúcsát, a consuli rangot.
Licinius Sura 107-ben harmadízben töltötte be a consuli hivatalt, s ez a megtiszteltetés kevés embernek jutott osztályrészül. Halála kegyetlen csapás volt, amely Hadrianus karrierjét hosszú időre megakasztotta, akárcsak más sokat ígérő római ifjakét. Traianus udvarában ekkor a Sura, Plotina és Hadrianus irányvonalával ellentétes új politikai befolyás érvényesült, amiben némi szerepe Servianusnak is volt. Egyetlen konkrétum ismert Hadrianus életének homályos időszakából: 112-ben, Athénban arkhón volt; amit egy Dionüszosz színházában fennmaradt felirat örökít meg. Hadrianus csillaga akkor ívelt fölfelé, amikor a császár, nem sokkal a halála előtt, visszafogadta a kegyeibe.
Egy forrás szerint 117-ben Hadrianus Traianus tisztjeként szolgált a parthusok elleni háborúkban. Amikor a császár visszaindult nyugatra, a kulcsfontosságú szíriai hadsereget Hadrianusra bízta, aki augusztus 9-én tudta meg, hogy Traianus örökbe fogadta: ez a trónutódlás biztos jele volt. 11-én híre jött, hogy Traianus útban Róma felé, még a mai Törökország területén meghalt, s ekkor a sereg Hadrianust császárrá kiáltotta ki.