Schweitzer, Albert
2005. szeptember 6. 15:22
<
Amikor 29 éves korában tudomást szerzett arról, hogy Francia Egyenlítői Afrikában, a mai Gabonban orvoshiány van, ifjúkori fogadalma arra indította, hogy beiratkozzék az orvosi karra. 1913-ban sebészi szakképesítést szerzett, vizsgát tett a trópusi betegségekből, majd feleségével, Héléne Bresslauval elhajózott Gabonba. Döntéséről ezt írta: "Feladtam az orgonaművészetet, felhagytam a tudományos munkásággal, s elvesztettem anyagi függetlenségemet, hogy barátaim segítségére szoruljak".
Elsősorban a lepra és az álomkór gyógyítására törekedett, de az őserdei kórház rövidesen a bennszülöttek ezreinek lett menedéke. Német állampolgársága miatt 1917-ben feleségével egy franciaországi internálótáborba hurcolták, majd Strassbourgban igehirdetői és orvosi munkát vállalt, Európa városaiban előadásokat tartott és hangversenyeket adott, hogy kórháza fenntartásához pénzt szerezzen. Csak 1924-ben térhetett vissza Lambarénébe, s fokozódó nemzetközi támogatással végezte munkáját, sok kitűnő orvos közreműködésével. Az őserdőben tam-tam dobok adták hírül: ismét itt van a fehér doktor. Kórházában a betegeket a hozzátartozók ápolták, ők takarítottak és látták el az egyéb teendőket. A kezdetleges higiéniai körülmények, a betegek tudatlansága nehezítették gyógyító munkáját, amelynek során mégis számos életet mentett meg.
Hagyatéka elsősorban erkölcsi téren kiemelkedő. A tömeggyilkos XX. században egyes emberekért s az egész emberiségért dolgozott, példája egyedülálló. "Humanista feladatunkat nem felekezeti vagy nemzeti hovatartozásunk alapján kell megítélnünk és végrehajtanunk" - írta. Kultúrfilozófiájának alapja: a kultúra egyik ága a műszaki haladás, az ember-természet viszonylat fejlesztése, a másik az etikai fejlődés, az emberek közti viszonyok harmonizálása - ebbe az önmagunkkal való összhangot is beleértette. A technikai fejlődés árnyoldalait, embertelen hatásait csak a magas etikai kultúra egyenlítheti ki, csak ez akadályozhatja meg, hogy technikai hatalmunkat önmagunk, embertársaink ellen fordítsuk. A technika fejlődése a 19. század közepétől párhuzamos az erkölcsök hanyatlásával - az emberiséget Schweitzer szerint csak egy etikai reneszánsz mentheti meg.
Etikájához hozzátartozott minden élet, az állati és növényi lét tisztelete is, a hindukéhoz hasonlóan. E gondolatai ma, az ökológia katasztrófák korában időszerűbbek, mint valaha.
(Múlt-kor/Panoráma, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
