Megjelent Nagy Imre végrendelete
2005. augusztus 8. 11:01
Nagy Imre snagovi feljegyzése 1956-ról az egyik legfontosabb tanúságtétel, amelynek regényes sorsa most újabb fejezettel bővült.
Visszalépett ahhoz képest, amit 1956 októberében tett
|
1956. november 23-án Nagy Imrét és csoportját Budapestről erőszakkal a Bukaresttől 40 kilométerre lévő snagovi pártüdülő-komplexumba szállították. Nagyot különválasztották elvbarátaitól, köztük közvetlen családtagjaitól: leányától, vejétől - Jánosi Ferenctől - és unokáitól. Kettesben maradt feleségével egy tóparti villában.
2005 március óta az Országos Levéltárban már kutathatók azok a dokumentumok, melyeket a román titkosszolgálat készített Nagy Imre snagovi fogsága idején. A forradalom miniszterelnökének Gondolatok, emlékezések című kézirata a múlt év végén, megírása után ötvenhét évvel román nyelven jelent meg, annak a fordításnak az alapján, amelyet a titokban lefotózott magyar kéziratból a Securitate készített.
A magyar forradalom miniszterelnökéről közismert, hogy sokat és kedvvel írt. Snagovban nem a magyar forradalom történetét, hanem annak elméletét kívánta megírni. A feljegyzésekből kiderül, hogy élete végén jutott a legmesszebbre sztálinizmus-kritikán alapuló útkeresésében. Ugyanakkor visszalépett ahhoz képest, amit 1956 októberében tett. Politikai perére készülve emberi, eszmei és politikai útját - érthetően - egységes egészként akarta értelmezi. A nép ily módon ugyanazt akarta, mint ő - egy emberi formájú, kényszerektől mentes és magyar szocializmust.
Rainer M. János írásában rámutat, hogy 1956 októberében a magyar társadalom mást, többet is akart, illetve ilyen "szocializmus" a tapasztalatok szerint a szovjet típusú rendszerben nem lehetséges. "Nagy Imre történelmi szerepét nem elsősorban gondolati útkeresései, hanem a forradalom idején megtett gyakorlati lépései - és az ezekhez való halálig tartó hűség jelöli ki" - összegzi mondandóját Rainer.