235 éves a diósgyőri kohászat
2005. július 28. 15:00
Kétszázharmincöt éve, 1770. július 28-án írta alá Mária Terézia királynő azt az oklevelet, amely engedélyezte vasmű építését a diósgyőri uradalom területén.
<
Munkáihoz egyre több nyersanyagra lett szüksége, ezért kutatásba fogott: a Bükkben és a Mátrában 1767-ben felfedezte és megnyitotta a parádi és gyöngyösoroszi ércbányákat, majd 1769-ben a vörösvasércet adó upponyi bányát. 1765-től vashámorokat, kisebb vasfeldolgozó üzemeket alapított, de a hámorok felépítése felemésztette vagyonát és az anyagi csőd szélére került. Befektetőket hiába keresett, Bécsből csak kitüntetést kapott, de pénzt nem. A kohók végül egy haszonbérleti társaság kezébe mentek át, a várt felvirágzás azonban így is elmaradt.
Fazola ekkor bányáit felajánlotta az udvarnak, Mária Terézia 1770. július 28-án írta alá az alapító levelet, engedélyezve vasmű építését a diósgyőri uradalom területén. A vasgyár a Felső-Hámorban a garadnai völgy Szent-Lélekre vezető elágazási bejáratának baloldalán lévő nagyolvasztóból (Ómassa), a Szinvavölgyben több kisebb kohóból és kereskedelmi árut előállító vasrúd-, kasza- és szegkovácsoló műhelyből állott. Az üzembentartáshoz szükséges hajtóerőt a Garadna, illetve a Garadna és Szinva egyesített vize szolgáltatta. A Garadna völgyét később lezárták, hogy a vízellátás folyamatos legyen, így jött létre a ma turistanevezetességnek számító Hámori-tó, amelynek partján később felépült a Palotaszálló. A gyár megalapítása után Fazola felszámolta egri műhelyét és átköltözött a gyártelepre, amit a főrészvényes királyi kincstár újabb műhelyekkel egészített ki.
Az általa alapított üzem hiába gyártott kiváló vasat, a következő száz év alatt sem tudott hosszú távon nyereséget kimutatni. Ennek több oka is volt: kicsi volt a feldolgozott vasérc fémtartalma, elavultnak számított a faszénnel való tüzelés és a gyártási mód. A felvirágzás csak a kiegyezés után következett be, amikor a magyar kormány úgy döntött, a vasútépítések sínszükségletét a diósgyőri vasgyár fejlesztésével elégíti ki. A gyár 1953-ban vette fel a Lenin Kohászati Művek nevet, itt épült fel az ország legnagyobb nagyolvasztója és Martin-kemencéje, a gyárkomplexum 1960-ban Magyarország nyersvas- és acéltermelésének egyharmadát adta. A rendszerváltás után a nagy múltra visszatekintő diósgyőri kohászat nehéz helyzetbe került. A vállalat ellen többször indult felszámolási eljárás, többször kényszerültek a termelés leállítására. Az acélgyártás egyéves kényszerszünet után idén márciusban indult újra az immár ukrán tulajdonban lévő DAM 2004 Kft. üzemében.
(Múlt-kor/Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
