A Délvidék kiürítése után Vécsey Károly vezérőrnagy bácskai és Damjanich János bánsági hadosztálya megindult a Tisza mentén észak felé. Dembinski főparancsnok komoly feladatokat szánt ennek a két hadosztálynak. Elképzelése szerint meg kellett volna támadniuk a Szolnoknál található ellenséges hídfőt, hogy ezzel magukra vonják az ellenséges fővezér, Windisch-Grätz figyelmét. A kápolnai csata azonban pár nappal korábban (február 26-28.) történt, ennek ellenére ezt az akciót senki sem fújta le. A terv értelmében a Damjanich vezette hadosztálynak oldalról kellett volna megtámadnia és a Zagyva felé szorítania az ellenséget. Ezalatt Vécsey a Tisza-híd irányából indított volna támadást. Igaz, hogy ez utóbbi rohama késett, ennek ellenére Damjanich kiszorította a városból Karger csapatait. A szolnoki diadallal a Tisza valamennyi átkelője magyar kézre került, ami lehetővé tette, hogy a magyar csapatok gyors átcsoportosításával ismét a honvédsereg vegye át a kezdeményezést.