115 éve született Ferenczy Béni és Noémi
2005. június 17. 11:28
<
Ferenczy Noémi
A Tanácsköztársaság idején ő is aktív volt, a bukás után Bécsbe emigrált. Az 1920-as évektől eltávolodott a gobelin klasszikus hagyományaitól, Raffaello és Rubens kartonjainak stílusától s a dolgozó ember került művészete központjába: Ásó ember, Fahordó nő, Gereblyéző, Zsindelyező. E művei egyalakosak, egyszerű színek, világos formák jellemzik őket. Később fejeket is készített (Parasztfej kaszával, Szövő nő), majd lírai tájakat jelenített meg: Tavasz, Erdő. Kompozíciói a műfaj igényeinek megfelelően síkszerűek.
1924-ben a bécsi Nemzetközi Kiállításra egyedüli magyarként hívták meg. 1932-ben Budapesten telepedett le, Párizsban az 1937-es világkiállításon szerepelt, nemzetközi sikerei révén művei Európa számos múzeumába eljutottak. Munkásmozgalmi kötődése egész pályáján érződött, más iparművészeti ágakkal: kerámiával, üvegfestéssel, hímzéssel is kísérletezett. Kései alkotásain szakított a teljes felület kitöltésével, szűkebb képteret, semleges hátteret alkalmazott, s dekoratív elrendezéssel hangsúlyozta kárpitjai műfaji tisztaságát. Felvonulás című műve reliefhatásra épül, azonos jellegű figurái szabályos rendben sorakoznak egymás mellett és fölött. Stílusa festőink közül Bernáth Aurélhoz és Szőnyi Istvánhoz áll közel.
1945-től tanított az Iparművészeti Főiskolán, 1948-ban Kossuth-díjat, 1952-ben érdemes művész címet kapott. 1957. december 20-án Budapesten halt meg.
A Ferenczy-család alkotásainak többsége a szentendrei Ferenczy Múzeumban látható.
(Panoráma)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
