Cáfolja az egyenlőtlenség történelmi elméletét Mohendzsodáró vizsgálata
2026. július 14. 10:01 Múlt-kor
A korai urbanizáció a történelemben eddigi ismereteink szerint szükségszerűen a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetett, ám az Indus-völgyi civilizáció legnagyobb városa, Mohendzsodáró kivételt képez e szabály alól. A Yorki Egyetem kutatói, Adam S. Green és munkatársai által elvégzett elemzés bizonyítja, hogy a négyezer éves bronzkori településen a gazdasági felvirágzással párhuzamosan a társadalmi különbségek jelentősen csökkentek.
A brit kutatóintézet szakemberei, köztük Iqtedar Alam és Cameron Petrie társszerzők, a régészeti feltárások korábbi adatainak újraértékelésével vizsgálták meg az egykori városépítészeti struktúrát. A házak alapterületének és városon belüli eloszlásának kiterjedt elemzése alapján megállapították, hogy ahogy Mohendzsodáró növekedett és érettebb városi központtá vált, a legnagyobb és a legkisebb lakóépületek közötti méretbeli különbség fokozatosan szűkült.
A kutatás rávilágított, hogy a település későbbi korszakaira a vagyoni szakadék olyan alacsony szintre esett vissza, amely általában csak a legkorábbi, kisléptékű földműves falvakra volt jellemző, nem pedig a több tízezer lakost számláló metropoliszokra.
A mintegy négyezer évvel ezelőtti időszak más nagy civilizációiban - így a fáraók által uralt Egyiptomban, a mezopotámiai városállamokban vagy a minószi Krétán (például Knósszoszban) - a gazdasági fellendülés a hatalom és a vagyon szűk elit kezében történő koncentrálódásával járt. Ezzel szemben Mohendzsodáróban hiányoznak a monumentális uralkodói paloták, a kincsekkel teli sírok vagy az istenkirályokat ábrázoló szobrok.
A település az elitista reprezentáció helyett a közművek - elsősorban a fejlett, téglával bélelt csatornahálózat és a precízen megtervezett utcahálózat - fejlesztésére fókuszált, a magas életminőséget biztosító infrastruktúra pedig az egyszerű háztartások számára is széles körben hozzáférhető volt.
A decentralizált és viszonylag egyenlőségen alapuló társadalmi berendezkedést támasztják alá a kereskedelemben és az adminisztrációban használt jellegzetes Indus-völgyi pecsétek is. A kutatók hangsúlyozták, hogy ezeket az eszközöket döntően nem központi, hatalmi épületekben, hanem átlagos lakóházakban találták meg, ami a gazdasági irányítás és a javak feletti rendelkezés szélesebb körű megosztására utal. Ezt a kooperatív rendszert egy egységes, az egész régióban alkalmazott súly- és mértékrendszer is támogatta, amely biztosította a méltányos kereskedelmet.
A Yorki Egyetem kutatói szerint a leletanyag bizonyítja, hogy egy városi társadalom képes magas fokú termelékenységre és technológiai fejlettségre anélkül, hogy az erőforrásokat és a döntéshozatali hatalmat egy szűk uralkodó réteg sajátítaná ki.
Az új tudományos konszenzus alapján az Indus-völgyi modell rávilágít: a javak méltányos elosztása a közösségen belül nem gátolta a gazdasági fejlődést, hanem éppen ellenkezőleg, elengedhetetlen feltétele lehetett a civilizáció évszázadokon át tartó stabilitásának és prosperitásának.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
