Brutális gyilkossági ügy tudta csak megingatni a Ku Klux Klan hatalmát az USA-ban
2018. október 10. 13:03 Múlt-kor
Csökkenő hatalom
Az 1920-as évek végére a Klan tagsága nagymértékben lecsökkent – csúcspontján akár 5-6 millióan is tagok lehettek, ekkoriban azonban már csupán néhány százezer fővel számolhattak. Akár azt is hihetné az ember, hogy a külső ellenállás eredményezte ezt a csökkenést, azonban az igazság az, hogy a szervezet belülről bomlott fel. A tagokat elkedvtelenítette a tagdíjak és más kötelező befizetések rendszere, több korrupt vezetőt csaláson vagy szeszfogyasztáson kaptak, a szervezet Indiana állambeli vezetőjét („Grand Dragon”, azaz „nagy sárkány”), David Curtiss Stephensont pedig 1925-ben egy fiatal fehér nő, Madge Oberholzer elrablása, megkínzása, megerőszakolása és meggyilkolása miatt elítélték. Az ügy országos figyelmet keltett, és előbb Indiana államban, majd országszerte jelentős csökkenésnek indult a Klan tagsága.
E csökkenés nem jelentette azonban azt, hogy a Ku Klux Klan nézetei eltűntek volna. Sok volt Klan-tag vált az 1930-as évek gyűlöletkeltő rádiószemélyisége, Charles Coughlin követője – Coughlin egyébként katolikus pap volt. Mások a német náci párttal kapcsolatban álló vagy rokonszenvező szervezetekbe léptek be. Mindez leginkább a demagógia és az arra való társadalmi igény sokoldalúságát mutatja, és hogy a gyűlöletet sokféleképpen lehet irányítani – végső soron mindig a félelemből táplálkozik.
Az 1915-ben újjászületett Ku Klux Klan fokozatosan szűnt meg, a második világháború után már gyakorlatilag nem folytatott tevékenységet. Az 1950-es és 1960-as években az intézményesített faji szegregáció felszámolása ellen küzdöttek különféle utódszervezetei, ebben a korszakban a különféle Klan-szervezetek az 1920-as évekhez képest sokkal erőszakosabbá váltak, beleértve a gyilkosságok mellett a pokolgépes merényleteket is. Az 1970-es évektől a csoportok egyre több figyelmet kezdtek a Klan által korábban jellemzően ignorált meleg és leszbikus közösségekre fordítani, az ellenük való erőszakra buzdítva tagságukat. Elmondható, hogy széles társadalmi bázissal vagy hatósági támogatottsággal ekkor már nem rendelkeztek ezek a szervezetek. Az 1980-as és 1990-es évek folyamán a magukat a Ku Klux Klan valamiféle inkarnációjának tekintő szervezetek egyre közelebbi kapcsolatba és együttműködésbe kerültek más szélsőjobboldali, elsősorban neonáci szervezetekkel.
Napjainkban legalább hét szervezet létezik az Egyesült Államokban, amelynek neve valamilyen formában utal a Klanra, vagy annak örökösének tekinti magát – egyes megfigyelők szerint ennél jóval több, akár 30 is lehet. E szervezetek és más szélsőséges csoportosulások között jellemzően nagy az átfedés, és nemigen képesek tagságukat bővíteni vagy támogatókra szert tenni. A meglehetősen zárkózottá vált szervezetekről ugyanakkor emiatt igen keveset tudni, és a hatóságok is nehezen tudják felmérni az általuk jelentett fenyegetést.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
