Borzalmas tanácsokat adtak a terhes nőknek az elmúlt századokban
2016. március 10. 16:05
A várandós nőket a történelem folyamán az önjelölt szakértők – a kilenchónapos periódus megkönnyítése érdekében – mindig is jobbnál jobb ötletekkel árasztották el. A szokás persze manapság is létezik, a hajmeresztő, zavaros múltbéli tanácsokat elnézve azonban úgy tűnik, a mai nők ebből a szempontból már szerencsésebbnek mondhatják magukat.
Nyúlfej- és lágysajttilalom
A terhességi tesztek segítségével manapság már könnyedén megállapítható, hogy valaki áldott állapotba került-e, ez azonban a 20. század elejéig egy hosszadalmas, bonyolult folyamat volt. Amikor aztán a tudósoknak végül sikerült izolálni a terhességet jelző HCG-hormont, különös módon állapították meg a terhességet: a nő vizeletét szexuálisan éretlen nyulakba egerekbe vagy fecskendezték, majd öt nappal később megölték az állatot, és megvizsgálták a petefészkét. Ha megnagyobbodtak, az annak a bizonyítéka volt, hogy a vizeletet szolgáltató nő valóban várandós.
A terhes nők táplálkozására vonatkozó tanácsok jelentős részével a magzatban potenciálisan testi elváltozásokat vagy egyéb zavart okozó ételektől próbálták eltiltani a leendő anyukát. A 15. század végén Franciaországban keletkezett, a nők hiedelmeit egybegyűjtő Guzsalyok evangéliuma (Les Evangiles des Quenouilles) szerint egy nyúlfej elfogyasztása következtében a gyereknek nyúlszája lesz, a lágysajtevéstől pedig a születendő kisfiú kis pénisszel fog a világra jönni. A fűszeres ételektől is komolyan óvakodni kellett, ezek ugyanis megvakították a magzatot – tanácsolta a késő középkori munka.
A középkori orvosok gyakran tanácsolták terhes nőknek, hogy fogyasszanak „meleg, száraz ételeket”, és igyanak sok vörösbort. A finnek úgy gondolták, hogy a csokievés az anyukán kívül a gyermeket is boldogabbá teheti. Az ételek utáni sóvárgásról pedig azt tartották, azt jelzi, melyek a magzat kedvenc ételei. A viktoriánus Anglia doktorainak meggyőződése volt, hogy az anya gondolatai a magzatba is átszivárognak. A születendő gyermek természetét nagyban meg fogja határozni, hogy mit érzett, élt ét, és milyen gondolatok jártak édesanyja fejében, miközben várandós volt – gondolták. Egy csendes, boldog anyukának tehát például csendes, boldog gyermeke született.