Bajuszszerű női szájtetoválás és buja szőrzet – Japán és Oroszország ismeretlen őslakosai, az ainuk

2017. június 16. 12:10

Az ainuk javarészt vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, és természeti vallást követtek. Úgy vélték, a természet minden egyes szegmensének lelke van és egy isten lakozik benne. Az ainuk a medvéket is tisztelték, és még egy medveistenben, Kim-un Kamujban is hittek.

A 13. században az Ezocsin (vagyis a mai Japán második legnagyobb szigetén, Hokkaidón) élő hainuk egyre aktívabban kezdték keresni a kapcsolatot a vadzsinekkel, vagyis a japánokkal. A tiszta ainu-származású emberek testét általában bujább testszőrzet borítja, bőrük pedig világosabb, mint a japánok legnagyobb etnikai csoportját kitevő jamatóké.

Korábban a kutatók feltételezték, hogy az ainuk a kaukázusi nagyrasszba sorolhatók. Az 1893-ban Arnold Henry Savage antropológus például még tipikusan európaiakra jellemző szemalakkal, mélyen ülő szemekkel megáldott, nagy szemöldökű és fülű, szőrös, de kopaszodásra hajlamos, kiálló arcccsonttal rendelkező népként írta le az ainukat. A legújabb DNS-vizsgálatok szerint azonban az ainuk és az európai fehér ember között nincs semmilyen genetikai hasonlóság.

Az ainuk egyik csoportja Japán északi és középső szigetein élt, míg az oroszországiak Szahalinon, a Kuril-szigeteken és a Kamcsatka-félszigeten. Manapság Kamcsatkán és Honsún, Japán főszigetén már nem élnek ainuk. Az ainuk nem csak szokásaikban, kinézetre is jelentősen különböztek a japánoktól, mivel egy bizonyos kor felett már nem borotválkoztak. Az ainu nők pedig már kislányként szájtetoválást kaptak, amelyet idővel fokozatosan terjesztettek ki arcuk egyre nagyobb területére.

2008-ban Japánban az ainukat őslakos népként ismerték el, akik saját nyelvvel, vallással és kultúrával rendelkeznek, és a kormány sürgette a csoport megkülönböztetésének megszüntetését.