Az országot és az uralkodót is védelmezték Szent György magyar lovagjai
2023. április 24. 08:20 Múlt-kor
„ (…) Felicián észrevétlenül a király asztalához lépett: kirántotta éles kardját és veszett kutya dühével, hirtelen a királyra rontott; irgalmatlanul meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat.” A Képes krónika ezekkel a sorokkal indítja beszámolóját a magyar történelem egyik leghíresebb merényletkísérletéről, amelyet 1330 tavaszán Zách Felicián követett el I. Károly királyunk és családja ellen. A magyar uralkodó a Szent György Lovagrend 1326. április 24-ei megalapításával saját magát és családját is megmentette, ugyanis a rend a lovagok egyik fő feladatául éppen az uralkodó védelmét szabta meg.
Európa egyik legelső világi eredetű lovagrendje volt
A „sárkányölőként” tisztelt, a kereszténységért vértanúhalált halt római katonáról elnevezett Szent György Lovagrendet Esztergomban alapították, az esztergomi káptalan előtt, I. Károly és Piast Boleszláv esztergomi érsek és hét magyar püspök jelenlétében.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a rendet Visegrádon és nem Esztergomban alapították. Érdekességképpen megemlítendő, hogy az alapítók között ott volt egy Zách Felícián nevű udvari lovag is.
A Szent György Lovagrend Európa egyik legkorábbi világi eredetű lovagrendje volt. A tagok fő feladatai közé tartozott az ország és a kereszténység védelme a hitetlenektől, illetve a király személyi biztonságának megőrzése, az uralkodó érdekeinek érvényre juttatása, valamint tájékoztatása a személyét és hivatalát érintő ügyeiről.
A rend alapítólevele erről a következőképpen rendelkezett: „Továbbá ha bármelyik lovag a királyi felség és az ország ellen irányult valami rosszról vagy bajról értesül, nyíltan vagy titokban jelenteni tartozzék.”
Zách Felicián merényletkísérlete a Képes krónikában
Tehát derék lovagok köre, akiknek száma nem haladhatta meg az 50 főt, a király egyfajta belső bizalmi testületeként, érdekvédelmi csoportjaként funkcionált. Ehhez a társasághoz tartozni tekintélyt jelentett. A rend alapítása remek lehetőség volt I. Károly számára, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatát híveivel.
A lovagrendbe való felvétellel a király kimutathatta nagyrabecsülését a hozzá hű nemesek felé, akik a hosszú, 1301 és 1308 között zajló interregnumban kitartottak mellette, illetve segédkeztek a trónra emelésében.
A Szent György lovagok egy bizalmas kört alkottak, ahová nem lehetett tömegesen bekerülni, ugyanis a rend szabályzata üresedés esetén évenként mindössze egy fő felvételét engedélyezte, és a tagok közé csak az a személy léphetett, aki már felavatott lovag volt, illetve a felvételhez szükség volt a tagok egyhangú, támogató szavazatára is.
A tagoknak rendszeresen, havonta kellett ülésezniük, hogy megvitassák az aktuális közéleti, az országgal és a királlyal kapcsolatos ügyeket. Ahogy az alapító okirat írja: „(…) egyszer pénteken vagy szombaton” össze kellett gyűlniük „s a királyuk és az ország jó állapotáról és azok hasznáról értekezni”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
