Az ókori görögök még mézzel édesítették a fagylaltot, a 18. században már petrezselyemmel is
2020. június 26. 14:47 Múlt-kor
A só és a jég volt a Jolly Joker
Bár a jég és a hó tárolása biztosítva volt, az igazi fagylaltra, azaz a fagyasztott tejterméket tartalmazó produktumra még hosszú ideig várni kellett. Bár Kínában a Tang-dinasztia (618-907) idején történtek próbálkozások valamiféle fagylaltszerű desszert előállítására, a tej lefagyasztása ekkor még problémákba ütközött.
A kínaiak ugyanis bivalytej, hó, kámfor és liszt felhasználásával készítették el ősfagylaltjukat, amely minden igyekezetük ellenére nem állt össze egy igazán szilárd eleggyé. Egy dolog volt ugyanis lehűteni a hóval a tejet, de az igazán meggyőző eredményhez meg kellett volna azt fagyasztani. A tehéntej ugyanis kb. mínusz 0,53-0,56 °C körüli hőmérsékleten fagy meg, azaz kicsivel alacsonyabb fagyásponttal rendelkezik, mint a víz. Így nem csoda, ha a hó nem tudta a tejet megfagyasztani.
A következő lépés a hó és a jég tárolása után tehát az volt, hogy hogyan lehet azokat még hidegebbé tenni, hogy nagyobb hatásfokkal tudjanak hűteni. A megoldás a só volt, hiszen ha hozzáadjuk azt a jéghez vagy a hóhoz, az energiát vont el a környezetétől. A só és jég elegyével megszületett a hűtőszekrény gyakorlatban is alkalmazható koncepciója.
A technikai részletek finomításához azonban időre volt szükség. A nápolyi polihisztor, Giambattista della Porta 1558-ban kiadott Magia naturalis című munkájában leírta, hogy hogyan lehet a só és a víz keverékével megfagyasztani a bort, amelynek fagyáspontja a tejhez hasonlóan nulla Celsius-fok alatt van.
Azt viszont nem tudjuk, hogy pontosan mikor és ki alkalmazta ezt a technikát fagylaltkészítés céljából. Természetesen ennek kapcsán számos legenda létezik. Sokan úgy gondolják, hogy Medici Katalin hozott magával egy receptet Firenzéből Franciaországba, amikor 1533-ban, nőül ment Orleans-i Henrik herceghez.
Mások úgy vélekednek, hogy a fagylalt az angol udvarban született meg, amelynek ékes bizonyítékául szolgál I. Károly angol király, aki élethosszig tartó nyugdíjfolyósítást garantált szakácsának, ha az titokban tartja a jeges édesség eredeti receptjét. Ezek a legendák mind a 19. században születtek, és nagyjából annyi közük van a valósághoz, mint annak az állításnak, miszerint a Kínából visszatérő Marco Polo ismertette meg a fagylaltot Európával.
Bár száz százalékig nem bizonyítható, de a kutatók úgy vélik, az első fagylaltot valamikor della Porta borfagyasztó kísérleteinek megindulása előtt készíthették el. Caroline és Robin Weir történészek szerint az első, nyomtatásban megjelent hivatkozás a fagylaltra 1530-ból származik.
Az első, jelenleg ismert legkorábbi angol nyelvű fagylaltrecept pedig Mary Eales 1718-as recepteskönyvében található. Bár itt már konkrétumokról van szó, a leírás még kissé homályos. Eales így fogalmaz: „végy egy bádog jégtálat, töltsd meg azt az általad kiválasztott cukrozott vagy cukrozatlan krémmel vagy gyümölccsel, és gondosan zárt le az edényedet, majd helyezd hosszú órákra a pincének azon szegletébe, ahol nem éri se fény, se közvetlen napfény…”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
