Az észak-koreai férfi mindent hátrahagyva délre menekült, ahol végül koholt vádak alapján kivégezték

2018. október 19. 17:52 Múlt-kor

A férfi 1967-ben amerikai katonák segítségével, az északi határőrök tüze alatt szökött át a határon, minek nyomán szívélyes és nyilvános fogadtatásban részesült Dél-Koreában. Két évvel később rajtakapták, amint hamis útlevéllel próbálta elhagyni az országot. A hatóságok megvádolták azzal, hogy valójában északi kém, és a közvélemény is ellene fordult. Arcképét tömegek égették az utcán, és a gyorsan lefolytatott pert követően a hatóságok felakasztották.

Ebben a hónapban, csaknem fél évszázaddal kivégzése után Li története újabb fordulatot vett: egy szöuli bíróság felmentette a kémkedés vádja alól, és kimondta, jogtalanul végezték ki koholt vádak és kínzással kicsikart vallomás alapján. „Sohasem adatott meg neki az esély, hogy jogaival élve megvédje magát, és tettetett disszidensként démonizálták” – hirdette ki Kim Te Up bíró október 11-én. „Ideje bocsánatot kérni a vádlottól és gyászoló családjától az autoriter korszakban elkövetett hibáért.”

Li posztumusz felmentése része annak a dél-koreai állam által elindított folyamatnak, amely az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig tartó katonai diktatúra bűneiről hivatott tényszerű narratívát kialakítani. Az autoriter rendszer a Li esetéhez hasonló koholt vádakat és kínzást alkalmazott a kormányellenes vélemények elfojtására, valamint az Észak-Koreától való félelem fenntartására.

Az igazság kiderítésére irányuló erőfeszítések 2008-ban megtorpantak, miután a hatalomra kerülő konzervatív kormány leállította a tömeggyilkosságok és más, a dél-koreai állam által a kommunizmus elleni harc címén elkövetett jogsértések kivizsgálását. A tavalyi kormányváltással az áldozatok családjaiban ismét feléledt a remény, hogy fény derül a történtekre.

Li Szú Kun 1967. március 22-én a két ország közötti határon fekvő, kapcsolati pontként működő Panmindzson falunál tartózkodott – mindkét ország határőreinek felügyelete alatt itt találkozhattak egymással a két ország lakosai. Az ekkor 44 éves Li az észak-koreai központi hírügynökség egyik alelnöke volt, és azért volt a helyszínen, hogy tudósítson az Észak-Korea és az Egyesült Államok vezette ENSZ-parancsnokság közötti tárgyalásokról. Mindeközben azonban titokban megkért amerikai hivatalnokokat, hogy segítsenek neki disszidálni.

Az amerikaiak beleegyeztek: a megbeszélt terv szerint Linek egy várakozó autóhoz kellett rohannia, amely az ENSZ-parancsnokság tulajdonát képezte. Két észak-koreai őr utánafutott, és megpróbálta kirángatni az autóból. „Amikor ez történt, egyszerűen egy [amerikai] futballos blokkot hajtottam végre, és kilöktem mindkettőt az autóból” – mondta az eset után Thomas F. Bair, az amerikai hadsereg századosa. Az autót Terry L. McAnelly őrmester vezette, mellette Donald E. Thomson alezredes foglalt helyet. Áttörtek egy észak-koreai ellenőrzőpont fa akadályán, az itt lévő katonák pedig több mint 40 lövést adtak le irányukba – ennek ellenére mindannyian épségben a déli oldalra értek.

Li látványos szökése hatalmas fogás volt a dél-koreai propaganda számára. 50 000 ember előtt mutatták be a férfit Szöulban, és elhalmozták ajándékokkal – házat, autót, készpénzt és más értékeket kapott. A dél-koreai állam segített neki abban, hogy egy Egyesült Államokban tanult főiskolai tanárt vegyen el feleségül – Li egyébként addigi felesége mellett három gyermeket is hátrahagyott Észak-Koreában. Cserébe hivatalos felügyelő kísérettel utaztatták körbe az országban, minden helyszínen antikommunista előadásokat kellett tartania.

Li azt mondta, azért disszidált, mert egy hamarosan bekövetkező tisztogatás áldozatává vált volna – a politikai rendőrség szerint nem szentelt kellő mennyiségű figyelmet Észak-Korea akkori vezetője, Kim Ir Szen beszédeinek. „Pokoliként” írta le Kim rendszerét, amelyben az embereket túldolgoztatják, éjszakába nyúló propagandarendezvényeken kell részt venniük, és állandóak az ideológiai boszorkányüldözések.

A disszidens nem lelt azonban boldogságra délen sem: az ottani titkosrendőrség folyamatos megfigyelés alatt tartotta, keresve az árulásra utaló jeleket. Az utóbbi években előkerült bizonyítékok szerint ha előadásai során eltért a megszabott forgatókönyvtől, az ügynökök utána bántalmazták. Li úgy döntött, nem folytatja tovább ezt az életmódot.

1969 januárjában parókában és műbajusszal felszállt egy repülőgépre – sikerült szereznie egy hamis útlevelet észak-koreai feleségének dél-koreai unokaöccse, Pe Kjung Ok segítségével. A dél-koreai ügynökök az akkori Dél-Vietnamban, Saigonban (a mai Ho Si Minh-város) érték utol a kambodzsai Phnompenbe tartó repülőgépet, Lit pedig visszahurcolták Dél-Koreába egy katonai repülőgépen. Dél-Korea hírszerző szolgálata, a Koreai Központi Hírszerző Ügynökség bejelentette, Li disszidálása puszta színjáték volt, és valójában végig a Dél-Korea elleni kémkedés volt a célja.

Az újságok címlapjai Dél-Korea-szerte a „megdöbbenés” és „megvetés” szavakkal illették az ügyet, illetve Lit, és még egy gyermekdal is született, amely kommunista kémnek gúnyolta őt. A vádemelés után mindössze két hónappal, 1969. július 3-án felakasztották. Egyes újságírók és történészek azonban régóta megkérdőjelezik a történtek hivatalos változatát.

2007-ben a nem sokkal később leállított Igazság és Megbékélés Bizottsága, amely a múltbéli dél-koreai kormányok emberi jogsértéseit vizsgálta, azt mondta ki, hogy mind Lit, mind Pet megkínozták az ügynökök. A bizottság a perek újrafelvételét javasolta. Pet, akit 1989-ben, 21 börtönben töltött év után engedtek szabadon, egy 2008-ban újra lefolytatott per során felmentették a kémkedés vádja alól. A kivégzett Linek azonban nem voltak közvetlen hozzátartozói, akik benyújthatták volna helyette a per újrafelvételéhez való kérelmet. Az ügyészség végül 2017-ben maga indította útjára a folyamatot a szükséges papírmunka benyújtásával.

Múlt heti határozatában a bíróság azt mondta ki, semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy Li kém lett volna, vagy hogy disszidálása figyelemelterelés lett volna. A bíróság arra jutott, Li mélységesen megelégelte mind az észak-, mind a dél-koreai kormányok tevékenységét, és egy harmadik országban szeretett volna letelepedni.

„Úgy gondolom, olyan ember volt, aki sem Északon, sem Délen nem tudott élni” – mondta emlékirataiban a koreai-amerikai James M. Lee, a Li disszidálásához elsőként asszisztáló amerikai hivatalnokok egyike. Lee emlékiratait egy dél-koreai újságban jelentették meg sorozatként az 1990-es évek végén.

A korabeli híradások szerint az 1969-ben a kötél előtt álló Li utolsó szavaival bocsánatot kért északi feleségétől és gyermekeitől, valamint déli feleségétől.