Szinte nincs olyan része a világnak, ahol ne hajtottak volna végre egykor emberáldozatokat
2020. április 21. 18:12 Múlt-kor
A maják áldozatai
Az aztékokénál régebbi, még a spanyol hódítás előtt letűnt maja civilizációban különleges alkalmakkor volt bevett szokás az emberáldozat.
Az aztékokhoz hasonlóan a templompiramisok voltak ezek fő helyszínei, az áldozatok pedig jobbára hadifoglyok lehettek.
A módszerek igen változatosak voltak: Chichén Itzá városában például az eső és a viharok istene, Chaac tiszteletére kékre festették a feláldozandókat, majd egy kútba hajították őket.
Egyes kutatók szerint a maják és aztékok hagyományos labdajátéka, az ulama vagy pok-ta-pok egyes esetekben a vesztes (vagy éppen a győztes) csapat feláldozásával végződhetett.
E vélemények alapja több maja faragvány, amelyeken egyes értelmezések szerint ez történik, más kutatók azonban kételkednek az elméletben.
A véreskezű aztékok
A mai Mexikó területén élő aztékok központja a mai Mexikóvárosban található Tenochtitlán volt, amely a 14-15. század során élte fénykorát.
A régészeti leletanyag és a spanyol hódítók leírásai egyaránt alátámasztják, hogy az azték kultúrában igen fontos szerepet játszott az emberáldozat, a legtöbbet pedig a tenochtitláni nagy templompiramis oltárain hajtották végre.
Az azték emberáldozatok rendszerinti igen véresek voltak: az áldozat bordakosara alatt obszidiánkéssel vágást ejtve a papok benyúltak, és kitépték a szívet, amely szintén különleges rituálék tárgya volt az azték vallásban.
Az azték emberáldozatoknak a spanyol hódítás vetett véget – az őslakosokkal való kegyetlen bánásmód egyik gyakori indoklása e szokás volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
