Az első világháborúban nem harcolhatott, a másodikban pótolta „hiányosságát” Ernest Hemingway
2021. július 9. 08:43 Múlt-kor
Visszatérés
Hemingway ugyan rátermett vezetőnek bizonyult egy szabadcsapat számára, de ha szigorúan a katonai rendszabályok alapján ítéljük meg a tevékenységét, akkor nem a kapott parancsnak megfelelően járt el, és ezért akár felelősségre is vonhatták volna.
Valószínűleg az író is tisztában volt ezzel, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy már az első napon felvegyék a kapcsolatot az amerikai hadsereggel, és ez motiválhatta abban is, hogy a szabadcsapat közelében akart tudni egy amerikai tisztet.
Párizs elfoglalásával Hemingway második világháborús tudósításai még nem értek véget. Az író visszatért a haditudósítói munkakörhöz és csatlakozott a 22. gyalogezredhez, akiknek a közelében korábban is mozgott. Kiváló kapcsolatot ápolt a parancsnokukkal, Charles „Buck” Lanham ezredessel, és elkísérte az ezredet az 1944 végi harcaik során.
Csaknem szemtanújává vált a német hadsereg ardenneki ellentámadásának, ám éppen akkor tüdőgyulladás következtében lázasan feküdt, ezért Lanham Luxemburgba küldte, a fronttól messzebb, hogy felgyógyuljon. Mire ez megtörtént, a hadművelet véget ért.
Lanham és Hemingway a háborút követően is tartották a kapcsolatot, egészen az író haláláig. Több levelet is váltottak egymással. Hemingway úgy jellemezte őt, mint „a legjobb, legbátrabb és legintelligensebb katonai parancsnokot, akit valaha ismertem”. Cantwell ezredesnek, A folyón át a fák közé című 1950-ben megjelent regénye főhősének az alakja sokak szerint Lanham figurájából táplálkozott.
A háború után, 1947-ben Hemingway megkapta a Bronz Csillagot. A hivatalos indoklás szerint 1944. július 20. és szeptember 1., valamint 1944. november 6. és december 6. között végzett tevékenységéért, valamint a modern hadtudományok széleskörű ismeretéért és alkalmazásáért.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
