Az első magyarországi autó füstfelhője miatt még a tűzoltóság is kivonult
2020. november 30. 18:43 Múlt-kor
Elittől az elitig
A Horthy-korszakban az autózás a politikai és gazdasági elit szubkultúrája volt és javarészt Budapestre koncentrálódott. Kezdetben nagyon családias volt az autózók közössége, az utca embere is ismerte az autókat és tudta, melyik kihez tartozik. Közben a középosztály tagjai is igyekeztek felzárkózni és a státuszszimbólumot jelentő gépkocsihoz jutni.
A világháborúk és a gazdasági válság nem volt jó hatással a fejlődésre. A visszaesést érzékelteti, hogy 1945 őszén 5700 személykocsi volt forgalomban az 1938-as 19 ezerhez képest. A motorizáció kezdetben az egyéni szórakozási igényeket szolgálta. Időközben a gyakorlati szempontok is egyre inkább előtérbe kerültek, voltak, akik már munkájukhoz is használták az autójukat. Majd a posta, a fuvarozás és a tömegközlekedés is meglátta a motorizációban rejlő lehetőségeket.
Az autózás demokratizálása 1945 után merült fel komolyabban, nem kis ideológiai magyarázattal nyakba öntve. A dolgozók autóhoz juttatása helyett a tömegközlekedés fejlesztése vált inkább jellemzővé.
A kommunista pártelit azonban éppen annyira szerette az autókat, mint az előző rezsim vezetőgarnitúrája. Rákosi Mátyás sofőrjének lenni – ahogyan azt szintén Majtényi György: automobilizmus címé cikkében megírta – bizalmas poszt is volt egyben.
A szabadpiac megszűnése és a magántulajdon visszaszorulása is hozzájárult az autótulajdonosok körének szűküléséhez, illetve nem növekedéséhez. A gépkocsihasználat ismét egy zárt elit monopóliuma lett. Ráadásul az éjszaka megjelenő fekete autó a csengőfrásszal és az otthonukból elhurcoltak történeteivel együtt a terror jelképévé is vált.
Az autóvásárlás lehetősége csak 1956 után nyílt meg, de akkor is csupán egy vékony réteg számára. Új autóhoz leginkább a legjobban fizetett értelmiség, a vállalatvezetők, a tisztviselők felső rétege, az orvosok és mérnökök jutottak.
Az 1960-as években a magántulajdonban lévő gépkocsik száma megugrott, mintegy 80%-ra emelkedett. A Magyar Autóklubnak 1975-ben már több mint százezer tagja volt, és ez a szám a rendszerváltásra 600 ezerre nőtt. Az autóhoz jutás azonban az igénylőknek nemcsak a pénztárcáját, hanem még sokáig a türelmét is erősen igénybe vette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
