Az előkóstolótól a főszékletőrig – a történelem hét legrosszabb foglalkozása
2020. április 14. 10:58 Kulcsár Ádám
A piócagyűjtő
Noha az orvosi pióca emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatása több ezer év óta ismert, ezt a XXI. század embere már szinte elfelejtette a különféle tabletták bűvöletében.
Pedig az undorító kis vérszívó hirudin nevű hatóanyagának köszönhetően meglepően sok mindenre jó ma is: erősíti például az immunrendszert, feloldja a vérrögöket, megszünteti a trombózist, serkenti a vérkeringést, megoldást nyújt a vérnyomás problémáira, a feszültségoldó képessége mellett pedig még ránctalanító hatása is van.
A vonagló gyűrűsférgek a XIX. századig az orvostudomány alapeszközei voltak, „befogásuk” azonban elég kellemetlen munka volt. A piócagyűjtők többségét kitevő nők naponta órákon át gázoltak a piócákkal teli mocsarakban, hogy összeszedjék a vérszívókat.
Gyakran úgy gyűjtöttek, hogy idősebb lovakat vezettek a mocsarakba, mert a piócák náluk gyorsan megtalálták a szaftos falatokat. Számos asszony – ló híján – a saját lábát használta csaliként. Aztán megvárta, amíg a vérszívók jóllakva leváltak a testükről.
Eközben, persze, számtalan alkalommal ők maguk is komoly vérveszteséget szenvedtek, hiszen egy orvosi pióca átlagosan 10-15 milliliter vért csapol le áldozatától, ami bőséges „betakarításkor” már tetemes mennyiséget jelentett. Nem számított ritkaságnak az sem, hogy az egyébként eléggé alulfizetett gyűjtők a lápos területeken különféle fertőzéseket szedtek össze.
A XIX. század első felében még hatalmas kereslet volt Európában az orvosi piócákra, Amerika például évente közel 30 milliót importált Németországból. Az 1850-es évekre azonban a gyűjtőláznak köszönhetően drasztikusan megfogyatkozott a számuk.
Az Amerikában már orvosi segédeszközként nyilvántartott vérszívó gyógyászati és szépészeti célú alkalmazása viszont ma reneszánszát éli.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
