Az egykorvolt Budapest: a városfejlődés fájdalmas áldozatai
2020. július 27. 16:55 Mészáros Ábel
Szükségszerű, hogy egy évezredes múltra visszatekintő világváros – főleg a XIX–XX. századi szédületes iramú urbanizáció során – újra meg újra átépüljön, régi épületei, műtárgyai, szerkezeti elemei átadják helyüket az újaknak. Ez a fejlődés viszont olykor fájdalmas áldozatokkal jár. Van, hogy a mérnöki racionalitás vagy a növekedés feltartóztathatatlan kényszere, megint máskor egy korszak (és annak döntéshozó vezetői) az előzőt meghaladni, felülírni akarása az, ami pontot tesz egy-egy, akár sok száz éves történet végére. Budapest fejlődését több nagy építési korszak szegélyezte: ezek közül a kiegyezés utáni évtizedek s a II. világháború utáni felemás modernitás időszaka volt leginkább kiemelkedő hatással a mai városképre. A következőkben e természetes, de olykor szomorú fejlődés néhány jelentős áldozatát vesszük sorra.
A régi pesti Duna-part
Bajban volna Petőfi Sándor, ha a mai pesti Duna-parton kellene eligazodnia: az általa és kortársai által jól ismert, 2-3 emeletes klasszicizáló paloták szinte nyom nélkül eltűntek a folyó mellől. Igaz, először csak elrejtették őket: 1862 és 1866 között, a rakpartok rendezése során feltöltötték a meder egy sávját, majd az így létrejött tömbökön, a mai Apáczai Csere János utca és Belgrád rakpart közt a század utolsó évtizedeiben felépült a később Európa-szerte híres szállodasor.
A Ritz-Dunapalota, a Lloyd, a Grand Hotel Hungária, a Bristol és a Carlton a századfordulós Pest jelképévé vált és maradt is egészen 1944–45-ig, amikor az ostrom során legtöbbjük kiégett, romossá vált, s végül a negyvenes évek végén, nem kegyelmezve a még menthető Lloyd-palotának sem, lebontották őket.
Ma a hatvanas és a nyolcvanas évek között felépült, a korukban előremutató, de sokak szerint léptéktelen, túlméretezett új szállodasor áll a helyükön. Az Apáczai utca klasszicista házsora is szinte nyom nélkül eltűnt az elmúlt évszázad során. Utolsó hírmondói, a 3. és 5. szám alatti, 1812 és 1814 közt Hofrichter József által tervezett paloták ma a Marriott hatalmas hátsó fala mögött bújnak meg, emléket állítva egy végleg letűnt kornak.
A középkori eredetű pesti Városháza és Főtér
Budapest jól ismert városképi elemeinek jelentős része a XIX. század végi „aranykor” során jött létre: az Andrássy út a Hősök terével vagy a Nagykörút is ekkor épült ki, részben korábbi épületek, tömbök bontásával. Van azonban egy pontja a városnak, ahol az újkori városrendezés a múlt egy igen jelentős darabját törölte el: az Erzsébet (eredetileg Eskü téri) híd építésekor, a XIX. és a XX. század fordulóján nagyszabású átépítés vált szükségessé, hogy a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca közvetlenül rávezethessen az új hídra.
A régi pesti Városháza és az előtte elterülő egykori Főtér épp az új hídfő útjában állt, így hosszas vitákat követően, amelyek során még a Belvárosi plébániatemplom bontása vagy odébb tolása is felmerült, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa az együttes bontása mellett döntött, így a középkori eredetű régi pesti belváros végleg átadta a helyét az 1903-ra kiépülő új hídfőtérségnek.
Budapest azóta vár egy igazi városházára: az 1870-es évek elején a Lipót (ma Váci) utcában Steindl Imre tervei szerint felépült Újvárosháza már a XIX. század végére, a régi bontásának idejére szűknek bizonyult. A főváros vezetése így az eredetileg az 1700-as években Anton Erhard Martinelli tervezte, barokk stílusban invalidusháznak épült Károly-laktanyába költözött be a századfordulón.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
