Az egész középkori Európában elterjedt volt a legendás Artúr király kultusza
2022. július 22. 09:02 Múlt-kor
Fata Morgana
Mint korábban láthattuk, az Artúr-legenda árulója, Mordred már a Historia Regum Britanniae-ben is mint az uralkodó testvérének, Morgause-nak a fia jelent meg. Mordredre néhány későbbi szövegváltozatban a testvérpár fatális véletlen folytán létrejött vérfertőző kapcsolatának gyümölcseként hivatkoztak.
Akár fia, akár unokaöccse volt Artúrnak, Mordred minden változatban a gonosz megtestesüléseként jelent meg. Artúrt a legenda szerint a döntő összecsapás után Avalon szigetére szállították, hogy ott ápolják sebeit.
Monmouth-i Gottfried még nem részletezte, hogy kinek a jóvoltából került a király Avalonra, a későbbi hagyományban azonban a szigeten uralkodó Morgan le Fay-hez, Artúr féltestvéréhez kötötték a cselekedetet. A legenda szerint Morgan Artúr anyjának, Ygernának első férjétől született lánya volt.
Eleinte jelentős varázserővel bírt, és alakváltoztatásra is képesnek tartották. Utóbbival magyarázható, hogy sok nyelvben manapság is nevének olasz változata, a Fata Morgana szolgál a délibáb megjelölésére.
Kezdetben elsősorban gyógyító ereje kapott hangsúlyos szerepet, a későbbi Artúr-legendákban azonban már negatív tulajdonságait is kiemelték.
A lovagok megérkeznek Camelotba.
A rejtélyes, kelta mítoszok világából eredeztethető Avalon szigete Monmouth-i Gottfried munkájában jelent meg először, ekkortól kezdve pedig az Artúr-legenda minden változatában felbukkant. Avalon a középkori ember számára a reményt jelentette.
A reményt arra nézve, hogy miután karcsú hölgyek és bölcs boszorkányok meggyógyítják sebeit, Artúr egyszer még visszatér, és – ahogy a kiváló francia történész, Jacques le Goff fogalmazott – királyságában megvalósítja a Hit és az Erény uralmát. „Rex quondam, rexque futurus”, vagyis az egykori és majdani király képe testesült meg Artúr alakjában a középkori ember képzeletében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
