Ha lett volna olyan szobor ebben a főúri rezidenciában, mint Abigélé Szabó Magda regényében, akkor biztosan sok fiatal leány rejtette volna el ott az üzenetét. Hiszen az 1891–1948 között már Polgári Leánynevelő Intézetként működő épület falai közt tanuló ifjú hölgyek ugyanúgy kívánhatták nap mint nap szerelmük beteljesülését, mint egykoron Podmaniczky Júlia grófnő.

A Galga mentén elterülő Aszód birtokosa a felvidéki eredetű Osztroluczky família volt. Osztroluczky János egyetlen leányát, Juditot (1690–1766) Podmaniczky I. János (1691–1743) vette feleségül, aki az 1720-as évek végén vagy 1738 körül felépítette az U alakú udvarházát az új, nyitott barokk kastélyépítészet szellemében, talán az itáliai származású Giovanni Battista Carlone tervei szerint.

Barokk pompa lépésről lépésre

János halála után az akkori szokásnak megfelelően a kastélyt elosztották a két gyermeke között: a közepétől kelet felé eső rész és melléképülete II. János, a nyugat felé eső blokk és melléképülete I. Sándor kezébe került. A később többször átalakított főúri rezidencia a jelenlegi formáját Jung József tervei szerint 1772-re nyerte el. A megosztottság miatt a pavilonokon többféle címer fordult elő, így a Podmanyiczky és a Kisfaludy mellett a másik oldalra a Podmanyiczky és a Jeszenák család pajzsa került. A két őrház által közrefogott főbejárat magas kapujának oszlopain a címerállatok, az egyszarvú és az ágaskodó ló kapott helyet.

A kastély nyugati fele és birtokrésze I. Sándor halálával kisebbik fiára, Károlyra szállt, de bátyja, II. Sándor (1758–1830) az öröklés alkalmával annak további kettéosztását követelte, és feleségével, Wartensleben Klárával egy gazdasági épület helyére felépítette a Sándor-szárnyhoz kapcsolódó, copf stílusú, kisebb nyári kastélyt vagy (ahogy egykori festése miatt nevezték) zöld kastélyt.

A barokk pompa a külsőn kívül a nagykastély belsőjében is tetten érhető, hiszen dísztermét 1775–1776 körül a hírneves festő, Kracker János Lukács és társa, Zách József festette ki. A mennyezetképen a Hit diadala a pogányság felett című allegorikus festményt láthatjuk. Az oldalszárny néhány termét pedig a korban divatos témákkal, így egzotikus tárgyú jelenetekkel díszítették. Ekkor már I. Károly (1772–1833) volt az egyik tulajdonos, aki a nejével és családjával a középszárnyban lakott.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. ősz számában olvasható.