Az amerikai történelem négy legsötétebb éve: észak és dél harca
2021. április 12. 08:48 Múlt-kor
Közvetlen előzmények
Az 1860 novemberében tartott amerikai elnökválasztást az a republikánus Abraham Lincoln nyerte, akinek a déli államokban egyáltalán nem volt támogatottsága. Ezt az eredményt és Lincoln személyét a déli államokban már önmagában provokációnak tekintették, így 1861 márciusában hét déli állam – Dél-Karolina, Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana, Texas – úgy döntöttek, hogy elszakadnak, kiválnak az Egyesült Államokból: ők lettek az első „konföderációsok”, a polgárháború kitörése után pedig további államok – nevesül Virginia, Arkansas és Tennessee is követték példájukat. Az úgynevezett határállamok, mint Missouri, Kentucky és Maryland ugyan nem csatlakoztak nyíltan a konföderációsokhoz, viszont a népesség egy jelentős része a déliekkel szimpatizált.
A kivált államok „ellen-elnöknek” megválasztották Jefferson Davist, akit már februárban beiktattak pozíciójába. Korábban számos katonai tapasztalatot szerzett, a Mexikó elleni háborúban is aktívan részt vett, így Lincolnhoz képest első ránézésre – egy háborúval fenyegető konfliktushelyzetben – ideális választásnak tűnt. Viszont – ami főleg az idő előrehaladtával vált egyértelművé – Davis kevésbé volt alkalmas a szükséges kompromisszumok megkötésére, érzelmileg is kevésbé bizonyult stabilnak, ezzel szemben Lincoln idővel egyre magabiztosabban tudta magáénak a vezető szerepet.
Noha Lincoln elődje, Buchanan elnök utódja beiktatásig igyekezett középutas megoldásokat találni, hogy elkerüljék a krízist, azonban a bizottságok nem jártak sikerrel, és a rabszolgakérdésben sem sikerült kompromisszumra jutni. A polgárháború előestéjén már az északiak sem hittek a déllel való kiegyezésben, a két oldal közötti kapcsolat ugyanis már az elmúlt évtizedek során folyamatosan romló tendenciát mutatott.
Nem úgy kezdődött, ahogy befejeződött
A polgárháború előestéjén az erőviszonyok kiegyenlítetlenek voltak. Hiába vált ki végül tizenegy állam, velük szemben továbbra is huszonhárom unionista tagállam maradt, akik népességarányosan egyértelműen a déli államok fölé kerekedtek. 21 millió fő északon, kilencmillió délen (ebből négymillió rabszolga). Kiterjedt vasúthálózat, fejlett technológia, modern üzemek és jelentős anyagi tőke az északiak oldalán, míg a déliek ezzel szemben csak ültetvényeiket, sajátos intézményrendszerüket, és katonai tradícióikat tudták csatasorba állítani.
1861. április 12-e nem egy emlékezetes ütközet véres évfordulója. Egy 5500 fős konföderációs hadsereg állt szemben mindössze 85 északi katonával, akik a charlestoni kikötő bejáratánál lévő Sumter erődöt védték. Az erődöt végül harmincnégy órás bombázás után Pierre G. T. Beauregard vezetésével elfoglalták a déliek, halálos áldozatot az incidens nem követelt.
A kezdet sajnos nem hasonló folytatást, vagy gyors, kompromisszummal történő lezárást eredményezett. Az 1863-ig tartó időszakban egyáltalán nem tűnt biztosnak az északiak végső győzelme (Robert E. Lee tábornok többek között Virginia államban aratott győzelmeket), de az idő, a fokozatosan elhúzódó háború a nagyobb erőforrásokkal és tartalékokkal rendelkező északnak kedvezett. A valódi fordulatot a méltán hírhedtté vált gettysburgi csata hozta. Az 1863. július 1. és 3. között vívott ütközet egyértelműen az északi erők győzelmét hozta, egyben ez jelentette a déliek fokozatos visszaszorulásának kezdetét. 1865 áprilisára Lee tábornok egyre szűkülő gyűrűbe került az északiak legendás hadvezére, Ulysses S. Grant vezette hadsereg által. 1865. április 9-én Lee előtt nem maradt választás, a déliek letették a fegyvert, észak megnyerte a háborút.
Hogy ez valódi győzelem volt-e? Az északiak nézőpontjából természetesen igen, de az amerikai nemzettől ez a győzelem óriási áldozatokat követelt. Az Egyesült Államok történetének legvéresebb háborúja összesen 620 ezer emberéletet követelt.
Ami a rabszolgakérdést illeti, Lincoln 1862-es emancipációs nyilatkozata ugyan valóban reményt adott az abolicionistáknak, hogy a rabszolgatartás sötét korszaka lezárul az Egyesült Államok történetében, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a háború ekkor még javában zajlott, így a déliek életében még évekig nem történhetett változás. Noha a rabszolgaság végül felszámolásra került, a kérdésben nem sikerült konszenzust kialakítani, így a polgárháborút követően megalakuló Ku-Klux-Klan és a rákövetkező évszázad igazságtalanságai ellen harcoló fekete polgárjogi mozgalom között feszülő ellentét egyik kiindulópontjaként is felfogható az amerikai történelem sötét négy éve, és az azt megelőző időszak sikertelen kompromisszumkereső politikája.
Az amerikai polgárháború szomorú kettősségét pedig mi sem fejezi ki jobban, mint az a tény, hogy az északi győzelem kulcsszereplőjét, Abraham Lincolnt alig pár nappal a déli fegyverletétel után, április 14-én egy déli szimpatizáns, John Wilkes Booth meglőtte színházi páholyában, másnap pedig belehalt sérüléseibe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
