Autóbaleset vetett véget James Dean látványosan induló karrierjének

2024. szeptember 30. 08:20 MTI

1931. február 8-án született az Indiana állambeli Marionban, apja fogtechnikus volt. Ötéves korában családjával Los Angelesbe költözött. Kilencévesen elvesztette anyját, s ettől kezdve nagynénje és nagybátyja nevelte egy farmon az indianai Fairmontban.

1950-ben a Kaliforniai Egyetem diákja lett, és beiratkozott James Whitmore színésziskolájába. 1951-ben félbehagyta tanulmányait, és Whitmore tanácsát megfogadva New Yorkba költözött, hogy főállású színész legyen. Döntése miatt megromlott kapcsolata az apjával.

A keleti parton sikerült elcsípnie néhány reklámszerződést és kisebb szerepet. Összesen több mint harminc tévéfilmben szerepelt, egyszer még Ronald Reagannel is forgatott.

1952-ben kapta első főszerepét a Broadway-n a See the Jaguar című darabban, amely egy tizenhat éves fiúról szól, akit háborodott anyja egy jégverembe zárt. 1954-ben a The Immoralist című színpadi műben egy arab dzsigolót játszott, ekkor fedezte fel Elia Kazan rendező, aki John Steinbeck Édentől keletre című művének megfilmesítésére készült.

Dean – életében először – repülőre szállt, és Hollywoodba repült. Minden vagyona elfért egy barna papírzacskóban. Amikor megkapta az előleget, nyomban vásárolt egy használt MG sportkocsit. Imádta a sebességet, és motoron száguldozva már kamaszévei óta feszegette a saját határait.

Az Édentől keletre (1955) című filmben Cal Trask, az apai szeretet után sóvárgó fiú szerepe meghozta számára a világhírt. Érzékeny, féktelen és türelmetlen, de szeretnivaló jellemet formált meg a Haragban a világgal című moziban is, úgy szólaltatva meg nyugtalan nemzedéke, az Eisenhower-korszak ifjúsága életérzését, ahogyan arra addig senki sem volt képes.

E két film elegendő volt ahhoz, hogy megalapozza kultuszát. A Warner Brothers még a forgatás közben megemelte a Haragban a világgal költségvetését, és az addig fekete-fehérben felvett jeleneteket is színes, szélesvásznú változatban készítették el. Hét évre szóló szerződést kötött a stúdióval, és Rock Hudson, valamint Elizabeth Taylor mögött a harmadik legjobban fizetett sztárja volt az Óriás című filmnek.

James Dean 1955-ben

James Deané az egyik leglátványosabb és legrövidebb karrier a filmvilágban: alig több mint egy év és három film. Ráadásul a három közül kettőben (Édentől keletre, Haragban a világgal) Oscar-díjra jelölték, mindkétszer posztumusz, ami a mai napig rekord.

Ha nem forgatott, az autóversenyzés töltötte ki idejét, a végzete is ez lett. Az Óriás befejezése után vásárolt egy Porsche 550 Spydert, és benevezett a salinasi autóversenyre. 1955. szeptember 30-án Salinasba tartott, amikor Paso Robles közelében, egy útkereszteződésben több mint 115 mérföldes (185 kilométeres) sebességgel belerohant egy másik autóba. Azonnal meghalt.

Halála valóságos hisztériát keltett. Még éppen csak szárnyait bontogatta a rock and roll, máris a legnagyobb rocksztároknak kijáró imádattal siratták el. Néhány héttel a baleset után a roncs Porschét kiállították Los Angelesben, a rajongók 50 centért nézhették meg.

A gyászolók borzongva bámulták a maradványt, le-letörtek belőle egy-egy darabot, végül alig maradt belőle valami. Fairmontban temették el, síremlékét többször ellopták, de eddig még mindig megkerült.

Deant szerette a kamera, és ő is odavolt a fotózásokért. Igényelte is, hogy mindenhová elkísérjék, még a halála napján is követte egy fotós. A leghíresebb felvételeket a Magnum fotósa, Dennis Stock készítette róla. Az egyik legismertebb és legtöbbet közölt fénykép az esős Times Square-n készült: a magányos Dean felhajtott gallérú, hosszú kabátban sétál, szájában cigarettával.

A híres Times Square-i felvétel

A lázadó színész rövid pályafutása alatt ezt a kívülálló, kivetett fiatalember képet erősítette magáról. A rajongókkal ellentétben színésztársai nem mindig nyilatkoztak róla elismerően. Sokan önzőnek, önimádónak tartották, aki folyamatos figyelmet igényel.

Rövid életéről könyvek hosszú sora jelent meg, slágerek tucatjában énekelték meg. Halálának negyvenedik évfordulóján, 1995-ben az amerikai posta 325 millió példányban bocsátott ki bélyeget arcképével. Életéről dokumentum- és játékfilmek készültek. A legutóbbit a 2015. évi Berlinalén mutatták be Life címmel, az alkotás a fiatal színész és Dennis Stock kapcsolatát mutatja be Anton Corbijn rendezésében.