Arany, tűz és akasztófa: mennyire voltak hatásosak a karanténok a történelem során?
2020. február 6. 18:33
Ókori megoldások
Míg a „karantén” szó a fekete halál idejéből származik, a karanténnal felérő törvényeket már legalább a Kr. u. 6. századi, úgynevezett justinianusi pestis idején is alkalmaztak.
Ennél is korábban az Ószövetség, illetve Hippokratész írásai is említenek olyan lépéseket, amelyek célja a már betegekkel, illetve az esetleg megbetegedőkkel való kontaktus elkerülése.
Ez egy fontos jelentéstani kérdés, amely tisztázást követel meg, hiszen az elszigetelés (izoláció), illetve a karantén kifejezéseket gyakran úgy használják, mintha felcserélhetők lennének.
Az izoláció a már fertőző betegségben szenvedők orvosi elkülönítését jelenti, míg a karantén a meg nem erősített kockázatot jelentők mozgásának korlátozását.
Annak ellenére, hogy a fertőző betegségek terjedésére igen homályos magyarázatok léteztek csupán, a betegek orvosi elkülönítése már jóval a Földközi-tenger második pestisjárványának kezdete, azaz 1348 előtt bevett szokás volt.
A legnyilvánvalóbb példa a leprosariumok, azaz lepratelepek létrehozása volt, ezekből a becslések szerint akár 19 000 is létezhetett Európában a 13. századra.
A „tisztátalanok” hosszútávú elszigetelésétől a fertőzés kockázatának csökkenését várták, még ha a betegség terjedésének módját nem is értették. Egészen a 20. századig kellett várni arra, hogy a Hansen-kór (a történelmi lepra) fertőzésének természetét meghatározzák.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
