Angyalföld arcai: képeken a XIII. kerület múlt századi világa

2021. március 13. 16:32 Múlt-kor

A mai XIII. kerület a 19. század végéig javarészt vidékies külterületnek számított, amelyet az iparosodás a főváros és az ország egyik legjelentősebb gépipari központjává változtatott. A munkások elhelyezését kezdetben fabarakkokban oldották meg. Némi fejlődést a Tisza-, Vág- és Dráva utcai emeletes házak, majd az 1911 és 1912 között felépült Palotai úti kislakásos telep, közkeletű nevén a Tripolisz mutatott, amelyet több hasonló követett.

Megindult a városiasodás, a Vígszínház és sok mozi megnyitása felrajzolta Angyalföldet a főváros kulturális térképére, az egyházak is sorra építették templomaikat a 19. század végétől kezdve. A sportegyletek és más civil egyesületek pedig a szabadidő eltöltését tették színesebbé az itt élők számára.

A XIII. kerületet 1938-ban hozták létre, 1945-ig Horthy Miklós kormányzó felesége után Magdolnavárosnak nevezték. A II. világháborúban a ma már a kerülethez tartozó Újlipótváros a nemzetközi gettó miatt a zsidóüldözés egyik tragikus helyszíne lett. Angyalföld az 1940-es évek derekán a főváros egyik tipikus munkáskerületének számított. Hatalmas gyáraival, a még álló, nyomorúságos barakktelepeivel és a lassan meginduló építkezésekkel egy fokozatosan átalakuló terület képét mutatta. Nagy-Budapest 1950-es létrehozásakor hozzácsatolták Újlipótvárost és a Nyugati pályaudvar környékét. Ezzel létrejött a mai XIII. kerület. A városrész közel a duplájára nőtt.

A háború és az 1945 utáni megindult mobilizáció ugyan éreztette hatását, az egyes kerületrészek mégis megőrizték korábban kialakult arculatukat. A Pozsonyi út vonzáskörzete teljesen más világ volt külső-Angyalföldhöz képest, amit az is bizonyít, hogy a mai napig az is maradt. Az 1950-es évek végétől megindult lakótelepépítés akárcsak az egész főváros, így a kerület képét is nagyban átrajzolta. Az ipari üzemek visszaszorulása pedig a Váci út és környékét rendezte át, amely folyamat még a mai napig is tart.