Angliában egykor egy seprűnyélen is elég volt átugrani az érvényes házasságkötéshez
2020. május 15. 18:55 Múlt-kor
A fehér menyasszonyi ruha
Az uralkodók és más előkelőségek esküvői rendszerint divatot teremtenek, így egy-egy híres házaspár döntése hosszabb-rövidebb időre akár milliók szertartásaira lehet hatással.
Viktória királynő és Albert herceg 1840-es esküvője minden bizonnyal a történelem egyik legnagyobb hatású ilyen eseménye volt: ide vezethető vissza a fehér menyasszonyi ruha széleskörű elterjedése. Korábban a házasodó nők legjobb meglévő ruhájukat vették fel a nagy napra, akármilyen színű is volt (a leggazdagabbaké gyakran volt ezüst- vagy krémszínű.
1795-ben az előbb említett IV. György „valódi” esküvőjén, amelyen Katalin braunschweigi hercegnőt vette feleségül, a koszorúslányok voltak „szűzi habitusban, melynek felsőrésze fehér szatén volt, szoknyája pedig krepp”.
Miután Viktória magára öltötte a „szűzies” színt, a szokás hamar elterjedt az elit köreiben, és nem tartott sokáig, hogy meghódítsa a társadalom minden osztályának esküvőit – végül olyan elterjedtté vált, hogy hagyományként rögzült.
A fogadalmak
A fogadalom az egyik legősibb eleme a házassági szertartásnak, amely kultúrákon átívelő jelentőséggel bír. A „betegségben, egészségben” vagy hasonló kifejezést tartalmazó, ma hagyományosnak tekintett fogadalmak legalább a középkorig visszavezethetők a keresztény kultúrkörben.
A 20. század folyamán azonban a házasság egyházi vonatkozása némileg háttérbe szorult a gyakorlati, jogi értelmezéssel szemben, így megnőtt a kimondott szavak jelentősége, ami azok jobb megfontolására késztette a párokat.
Ez mára igen sok hagyományos toposz, mint például a menyasszony „eladása” és az „engedelmesség” vállalásának elhagyását eredményezte: leghíresebben Kate Middleton helyettesítette be 2011-ben utóbbi szót azzal, hogy „szeretni, vigasztalni, tisztelni és megtartani” fogja Vilmos herceget.
Ahogy a házasság újabb értelmezései teret nyernek, úgy fejlődnek és alakulnak továbbra is a hozzá kapcsolódó ceremóniák. Néhány dolog azonban állandó marad – ahogy az 1840-es években kiadott Anglia feleségei című „kézikönyv” is figyelmeztet: az esküvő napja csupán a kezdete a hosszú és kihívásokkal teli „gyakorlati kötelezettségnek”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
