Amikor faji alapon engedtek harci gázt a katonákra
2015. június 25. 11:55
A második világháború alatt mintegy 60 ezer ember vett részt az amerikai hadsereg által végrehajtott vegyifegyver-kísérletekben. Bár az amerikai védelmi minisztérium korábban már elismerte, hogy valóban zajlottak ilyen tesztek a háború alatt, csak nemrég derült ki, hogy a katonákat faji alapon válogatták szét. Az embertelen kísérletek gyakran egész életükre kiható egészségkárosodást okoztak a tesztalanyoknak.
Színes bőrűeket a frontvonalba
Amikor a tisztek a gázkamrába vezették a katonákat, senki sem panaszkodott. Néhány másodperc múlva csöveken keresztül a mustárgáz és egy hasonló vegyület, a hólyaghúzó harci gáz keverékéből álló gázfelhőt engedtek rájuk. "Úgy érezted magad, mintha égnél. A srácok sikoltozni és üvöltözni kezdtek, és megpróbáltak kitörni a kamrából. Néhányan el is ájultak. Amikor végre kiengedtek minket, a fiúk már nagyon rossz bőrben voltak" - emlékszik vissza a 93 éves Rollins Edwards a megpróbáltatásokra.
Edwards egyike volt annak a második világháború alatt az amerikai hadseregbe besorozott 60 ezer katonának, akiket arra választottak ki, hogy egy szigorúan titkos projekt keretein belül a harci gázok katonákra gyakorolt hatását teszteljék.
Edwards 1945-ben, fiatal katonaként a Fülöp-szigeteken
Bár a Pentagon 1991-ben elismerte, hogy valóban hajtottak végre ilyen kísérleteket a második világháború alatt, hivatalosan eddig még senki sem ismerte be, hogy a kísérleti alanyokat faji alapon válogatták szét. 2008-ban Susan Smith, az Albertai Egyetem kutatója tárt fel részleteket a faji alapon végzett tesztekről, de tanulmánya nem kapott túlzottan nagy médiafigyelmet.
Mint írta, a Puerto Ricó-ikat annak reményében tesztelték, hogy megtalálják a harci gázokra legjobban reagáló katonákat, akiket aztán az első vonalakba küldhetnek a fehérek helyett. A kísérletek során a fehér alanyok képezték a kontrollcsoportot. Az ő reakcióikat tekintették "normálisnak", amelyeket összehasonlítottak a kisebbségi csoportok eredményeivel.
A második világháború alatt Panamában végrehajtott harcigázgyakorlat
Van, akit a harcigáztesztek a hírhedt tuskegee-i szifiliszkísérletre emlékeztetnek, amelynek során az amerikai kormány által megbízott tudósok - ígéretük ellenére - nem részesítették megfelelő egészségügyi kezelésben a kísérletbe bevont alabamai afroamerikai földműveseket, hogy így tanulmányozhassák a szifilisz élettani hatásait.
Mint azonban az amerikai National Public Radio médiavállalat nemrég folytatott kutatásából kiderült, a tesztek nem csak feketéket és Puerto Ricó-ikat, hanem japán származású amerikaiakat is érintettek. Utóbbiak bevonásával azt szerették volna megvizsgálni, milyen hatással lehet a harci gázok bevetése az ellenséges japán erőkre.
Fekete katonák védőfelszerelésben gyakorlatoznak az 1940-es évek elején a hírhedt marylandi Edgewood Arsenalban készült képen
A kísérletek a legnagyobb titokban zajlottak, és természetesen semmi nyomuk nem maradt a tesztalanyok katonai nyilvántartási dokumentumaiban. Az érintettek nem részesültek orvosi kezelésben, és ha nem akarták megkockáztatni, hogy katonai börtönbe kerüljenek, vagy elbocsássák őket a hadseregtől, titokban kellett tartaniuk, hogy min mentek keresztül.
A kísérleteknek három típusa volt. Az egyikben folyékony mustárgázvegyületet öntöttek a tesztalanyok bőrére, emellett előfordult, hogy az érintetteket a szabadban, szimulált harc közben tették ki a harci gázok hatásainak, és volt, hogy a már említett kamrákba engedték be a veszélyes anyagokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
