Amikor a Hősök terén szólalt fel a magyar nép Ceaușescu őrült tervezete ellen

2022. június 27. 11:50 MTI

A köznyelvben falurombolásként elhíresült program a tizenháromezer romániai falu mintegy felének a felszámolását irányozta elő. Ceaușescu bejelentését követően az ország egész területén megkezdődött a községek átszervezése.

Nagyságuk szerint a magyarlakta falvak nem érték el az életképessé nyilvánítás alsó határát, s veszélyeztetettekké váltak a német nemzetiségű falvak is, mivel lélekszámuk az NSZK-ba történő erőteljes kivándorlás miatt folyamatosan csökkent.

A tervezett településrendezés nyilvánvalóan e nemzetiségek szellemi hagyományai és közösségi tudata ellen is irányult, erősítve a román lakosság módszeres betelepítésével támogatott homogenizációs folyamatot. Mindez ellentétes volt a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányával és a helsinki záróokmánnyal, amelyeket Románia is aláírt.

Nicolae Ceaușescu bejelentése után a román értelmiség egy része tiltakozott a pártvezetésnél. Közleményekben tájékoztatta a külföldet is, a nemzetközi közvélemény felfigyelt a tervekre, s Románia egyre nagyobb politikai nyomás alá került. Hevesen tiltakozott a falurombolás ellen Ausztria és az NSZK, s kiéleződött a magyar-román viszony is.

A magyarlakta településekről érkező riasztó hírek hatására tizenkét magyarországi civil szerveződés 1988. június 27-re tüntetést szervezett a budapesti Hősök terén a romániai falurombolás ellen.

A szervezők között volt az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság, a Magyar Demokrata Fórum, a Klubtanács, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Széchenyi Kaszinó Hagyományőrző és Művelődési Társaság, a Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, a Bibó István Szakkollégium, a Veres Péter Társaság, a Szabó Dezső Emlékbizottság, a Forráskör és az Erdély Művészetéért Alapítvány, és támogatásáról biztosította őket a Független Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) is.

Tüntetés korhatár nélkül (kép forrása: Fortepan/ Gábor Viktor)

A magyar belügyi szervek engedélyezték a tüntetést, de a budapesti rendőrség arra kérte a tüntetőket, hogy viselkedjenek felelősségteljesen, tartsák tiszteletben a külföldi nagykövetségek védettségét, és tegyenek eleget a nemzeti gyűlölet szítása elleni tilalomnak.

Június 27-én a transzparensekkel és nemzeti színű zászlókkal felszerelkezett résztvevők este 6 órakor kezdtek gyülekezni a Hősök terén. A táblákon a pusztulásnak ítélt falvak neve szerepelt és ilyen feliratok: „Nem Erdélyt akarjuk vissza, hanem életet az erdélyi embereknek!” , „Nem Ők lépték át a határt, hanem a határ lépte át Őket!”, „Éljen a román-magyar barátság!”.

A rendezők hangszóróval ismertették a programot, és többször felszólítottak mindenkit, hogy ne hagyja provokálni magát. Hét órakor a Himnusz éneklésével, hangszalagról közvetített harangzúgással kezdődött az ünnepség, majd Bubik István színművész felolvasta Csurka István beszédét, amely azt hangsúlyozta, hogy a tüntetés szándéka tiszta, nem a román nép, hanem Ceaușescu politikája ellen irányul.

Csurka azt is javasolta, hogy a másnap összeülő Országgyűlés hozzon létre különbizottságot, amely az erdélyi problémákkal foglalkozik.

kép forrása: Fortepan/ Várhelyi Iván

Ezután Nagy László ügyvéd, politikus felolvasta a román nagykövetnek címzett memorandum szövegét, amely kifejezésre juttatta a magyar nép aggodalmát a romániai falvak egy részének elpusztítását kimondó rendelet miatt.

A Szózat és a Székely himnusz eléneklése után a tömeg gyertyákkal és fáklyákkal néma csendben vonult a Thököly úti román nagykövetség elé, és megpróbálták átadni a memorandumot, de a rendőrökkel körülvett követségen nem nyitottak ajtót.

Így a petíciót másnap postán juttatták el a címzetthez, továbbá négy nyelven valamennyi budapesti külképviselethez és a Bécsben ülésező Nemzetközi Emberi Jogi Konferenciához, valamint az ENSZ-hez is.

A tüntetők ezután fegyelmezetten visszavonultak a Hősök terére, ahol megkoszorúzták Szent István és Szent László szobrát, elénekelték a Himnuszt, meghallgatták Csurka István rövid záróbeszédét, és fél tizenegykor szétoszlott a tömeg.

A hivatalos jelentések szerint mintegy harmincezer – egyes beszámolók szerint százezer – ember vett részt a tüntetésen, amely 1956 óta a legnagyobb spontán szerveződött tömegmegmozdulás volt Magyarországon.