Akinek a hamutartója után is kutatómunkát kezdtek: minden ikonikussá vált, amihez Jimi Hendrix hozzáért
2020. szeptember 18. 15:51 Múlt-kor
A színek nyomában
A színek meghatározó szerepéről azok a pszichedelikus poszterek is mesélnek, amelyeken Hendrix hímzett, festett, változatos ornamentikát megjelenítő mintás ruháiban, felékszerezve, színes háttér előtt látható. A pszichedelikus plakátművészet a társadalmi és családi konvenciókkal szembeni lázadásból táplálkozó hippi-mozgalomból, a nyugat-amerikai partvidéken, a kaliforniai San Franciscóban született meg.
E művészeti stílus szorosan összefonódott a zenével, elsősorban rockegyüttesek fellépéseit hirdető plakátokon és lemezborítókon teljesedett ki. Rövid, 1966-70 közötti időszakában az irányzathoz kötődő kevesebb mint egytucatnyi alkotó több mint ezer plakátot és lemezborítót tervezett.
Az élénk színek és minták nemcsak öltözékében, hanem környezetében is meghatározó stíluselemek voltak. A Brook Street 23. számú épület emeletén található lakásban Hendrix barátnőjével, Kathy Etchinghammel 1968-69 között élt. A lakás 2016 óta múzeumként látogatható.
Az épülettömbön Hendrix a zenetörténelem másik nagyjával is osztozkodni „kényszerül”. A Mayfair negyedben álló lakóház szomszédjában ugyanis 1723 és 1759 között Georg Händel lakott. A Handel & Hendrix in London nevű projekt eredményeképpen Hendrix otthona úgy elevenedik meg a látogatók szeme előtt, ahogyan egykoron az éppen hazatérő Hendrix látta azt.
A saját ízlés szerint berendezett lakásra a nomád életvitelt folytató Hendrix első saját igazi otthonaként tekintett. Mivel Hendrix ingóságainak megsemmisítését kérte azután, hogy a pár 1969-ben szakított egymással, az egyetlen hivatalosan elismert Hendrix-lakásban minden reprodukció, az eredeti hű másolata.
A rekonstrukcióhoz nagy gondossággal és Hendrix barátnőjének a segítségével láttak hozzá. A múzeum kurátora előnyös helyzetben volt, mert a sok otthon adott interjúnak köszönhetően rengeteg fotó maradt fenn. Egy valami azonban hiányzott: a színek. A lakás berendezése a fekete-fehér fotókról olyan lett volna, mintha egy fénykép alapján akarnánk elmondani, hogyan mozogtak a rajta szereplő emberek.
Szerencsére Hendrix barátnője hihetetlen mennyiségű színt és textúrát fel tudott idézni, aminek köszönhetően sikerült fokozatosan visszaállítani a tereket a korábbi állapotukba – mondta egy interjúban Claire Davies, a múzeum igazgatóhelyettese. Kathy Etchinghamnek nagyon sok története volt Jimi lakásban töltött pillanatairól, sok apró epizódot mesélt el, amelyre a lakás berendezése és narratívája épült.
A harmadik emeleti lakásba felvezető lépcsőn egy hatalmas Hendrix fotó igazítja útba a látogatót. Belépve mindenütt az élénk színek dominálnak, a bohém dekorációt a függönyök, szőnyegek és egyéb textíliák kavalkádja alakítja. Az ajtó egy kis szobába vezet, a szobában baldachinos ágy, az ágyon gesztenyebarna és narancssárga színekben hullámzó, gyapotselyem ágytakaró, egzotikus párnák és egy hatalmas „mackó-kutya”, amit Hendrix egy rajongótól kapott. Az ablakon az Oxford Street-en vásárolt türkiz bársonyfüggöny, a földön vörös perzsa szőnyeg. Az asztalon lemezjátszó, egy valószínűleg Aphroditét ábrázoló görög szobor, gömb alakú papírmasé lámpa élénk színekben, hamutartó, fél üveg Rosé és Whisky: minden a fényképek szerint rekonstruálva és elhelyezve.
Hendrix amennyire gondoskodó volt berendezési tárgyai megválogatásában, legalább annyira nem törődött saját egészségével. Három évig kőkeményen koncertezett, nem kevésbé intenzíven ivott és drogozott is. 1970. szeptember 18-án rosszul lett és a kórházba szállítás közben meghalt. A stúdiófelvételeit tartalmazó több albuma már csak posztumusz jelenhetett meg. Halálával bekerült a 27-esek klubjába Brian Jones, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Cobain, és Amy Winehouse mellé. Gyarapítva ezáltal a 27 évesen, gyakran rejtélyes körülmények között meghalt rock- és blueszenészek csoportját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
