Akik egymást segítették az égbe – IV. Károly és Zita holtig tartó szerelme
2020. június 6. 09:26 Kovács Gergely
„Holtomiglan, holtáiglan”
A királyi pár összetartozás-tudatát példázza az is, hogy 1916 decemberében háromnapos böjttel és imával közösen készültek a magyar királykoronázási szertartásokra. Ők ketten különleges tartalommal telítették azt a mozzanatot, amikor Zita vállához érintették a Szent Koronát, kezébe adták a jogart és az országalmát, és így kísérték a helyére, éppen megkoronázott férje mellé, kifejezve ezzel a nő és férfi egymást kiegészítő, Isten alkotta egységét.
A királyi pár veszélyes helyzetekben is együtt maradt, akkor is, amikor megszólták őket hitvestársi hűségükért. Ilyen volt 1921-ben a király második visszatérési kísérlete Magyarországra, amikor Zita a gyermekeit hátrahagyva férjével tartott a halálveszélybe. Jól tudták, hogy mit jelent az a szó, hogy életszövetség, jól tudták, hogy az uralkodói vagy a szülői kötelességek teljesítésére hivatkozva nem hanyagolhatják el egymást.
Népeikért és gyermekeikért hozott áldozataikat közösen vállalták. Zita királyné sokszor vallott róla, hogy házaséletük legnagyobb támasza Károly király rendíthetetlen hite, vallásossága, reménye és szeretete volt, ami lelkesítette őt és az egész családot.
Igazi „pater familias”, a család atyja és feje, gyermekeinek rajongásig szeretett példaképe volt. Minden erejével azon fáradozott, hogy jobb apa lehessen annál, mint amit ő gyermekévei alatt a saját édesapja részéről tapasztalt.
Amikor szép életet élő házaspárokkal találkozunk, hamar észrevesszük, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz: ha nem a természetükben, akkor a viselkedésükben, a szóhasználatukban, sokszor még a külsejükben is. Megható, amikor ugyanezt özvegyeken látjuk, akik úgy élnek, mintha még mindig hazavárná őket a párjuk.
Ilyen asszony volt Bourbon-Pármai Zita, Boldog IV. Károly magyar király felesége, aki – vállalva az özvegyi sors nehézségeit – a maga részéről is meg tudta valósítani a „holtomiglan, holtáiglan” ígéretét. Hitvestársi kapcsolatuk nem ért véget Károly király halálával, csak megszakadt.
Amikor Zita rózsaszín ruhában térdelt 35 éves férje halálos ágya mellett, egykori fogadalmukat Isten akaratában megnyugodva újrafogalmazták: „Mostantól fogva azon munkálkodjunk, hogy újra láthassuk egymást az égben!” Zita ettől a naptól fogva csak gyászruhát viselt, de boldogan teljesítette férje végakaratát: hitre és emberségre nevelte Ottót és a trónörökös hét testvérét.
Egyedülálló családanyaként mind a két szülői szerepet egyszerre kellett teljesítenie, segítségül mintha megörökölte volna férje életszentségét. Csaknem 100 életéve alatt elmélyült benne mindaz, amit Károlyban látott, és kiegészült azzal a sok jóval, amit a saját személyiségében kiérlelt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
