Akik egymást segítették az égbe – IV. Károly és Zita holtig tartó szerelme
2020. június 6. 09:26 Kovács Gergely
„Sietnünk kell haza, mert éhes a kisfiam!”
Esküvőjüket 1911. október 21-én tartották meg a pármai hercegek schwarzaui kastélyában. A latin és francia nyelven zajló szertartásokat a pápa személyes követeként a család régi barátja, Monsignor Gaetano Bisleti végezte, aki bő egy hónap múlva kapott a pápától bíbornoki kalapot. A Szentatya személyes üzenetet is küldött az ifjú párnak: „Az élet sok keserű órájában, amely bizonyára titeket sem kímél meg, az Istenbe vetett hit legyen támaszotok, és a boldog családi élet legyen mindenkor menedéktek!”
Nászútjuk alkalmával visszatértek Máriacellbe, hogy megköszönjék a Szűzanyának az esküvő kegyelmeit. Károly a hitvestársa felé külön esküvel megerősített őszinteségi magánfogadalmat tett, mert úgy gondolta, hogy szülei kapcsolatának megromlását egyedül a kölcsönös bizalom hiánya okozta. Életre szóló elköteleződésüket a kölcsönös bizalom hatotta át, mindig mindent megbeszéltek egymással, és ezt a bizalmas viszonyt nem törekedtek mindenáron elrejteni a kívülállók elől.
Zita gyakran az uralkodói kötelességeit ellátó férje közelében hímzett, de előfordult olyan megbeszélés is, amelyre Károly külön behívta hitvesét, és ilyenkor bele is szólhatott az eszmecserébe. Ez abban az időben botrányszámba ment, és számos intrika alapjául szolgált, a rágalmazók Zita királyné férje fölött gyakorolt túlzott befolyását emlegették.
Kettejük személyiségének nagyon sok közös vonása volt, erősítették egymásban a jót. Ezek közül kiemelkedik a vallásosság, a békevágy és a szociális érzékenység. Már a háború előtt jó kapcsolat, sőt barátság alakult ki a házaspár és a Rerum Novarum iránymutatását követő Seipel Ignác osztrák keresztényszocialista politikus között, aki papként Zita lelkiatyja volt.
Példamutatóan mértéktartó és egyszerű életvitelükből soha nem hiányzott a jótékonyság, a szegények és a rászorulók felkarolása. Egymásra találtak buzgó imaéletükben is. „Nem tudom elképzelni, hogy lenne még egy olyan pár a világon, akik annyira szeretnék egymást, mint te meg én!” – mondta egyszer hitvesének Károly.
Zita és Károly elsőszülött fia, Ottó 1912. november 20-án jött a világra. Az ő csecsemőkorához kapcsolódik Zitának az a szállóigévé vált mondata, amit egy udvari rendezvényen hallottak tőle: „Sietnünk kell haza, mert éhes a kisfiam!” Gyermekét ugyanis maga szoptatta, ami akkoriban szinte példátlannak számított társadalmi köreikben. Kapcsolatuk mélységét és komolyságát jelzi, hogy az ünnepségről együtt távoztak: életük során mindig közösen vállalták a különböző lemondásokat.
Károly és Zita uralkodásuk idején több udvari szokást megváltoztatott. Szerettek távol lenni a bécsi és a budai palotától, legszívesebben Reichenauban, Gödöllőn vagy Eckartsauban tartózkodtak. Vasárnaponként együtt mentek a szentmisére. Esténként a család közösen imádkozott, a nagyobbak naponta együtt mondták a rózsafüzért. A száműzetésben aztán többször előfordult, hogy Károly együtt ministrált gyermekeivel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
