Aki elhitette, hogy Jancsi és Juliska a valóságban egy 17. századi gyilkos pék testvérpár volt
2019. július 12. 14:21 Múlt-kor
A gyilkos zaklató
Ossegg nyelvészeti vizsgálatokat is végzett, melyek arra az eredményre vezettek, hogy a boszorkány a Szász-Anhalt tartománybeli Wernigerode térség nyelvjárását használta. Az oktató azonnal ellátogatott a helyi levéltárba, ahol talált egy Wernigerode-i kézirat megnevezésű dokumentumot, mely Katharina Schraderin 1647-es bírósági tárgyalását írja le, aki azért került az igazságszolgáltatás elé, mert boszorkánysággal vádolták. Szerencsés véletlen volt, hogy éppen ezek az iratanyagok túlélték az idő múlását, így Ossegg egyre előrébb jutott nyomozásában.
A megvádolt nő Quedlinburg kolostorában végezte feladatát, ahol népszerű gyömbérkenyerét is feltalálta. A finomság receptje felkeltette kollégája, Hans Metzler érdeklődését is, így fondorlatosan feleségül kérte annak reményében, hogy így a receptet is megszerezheti.
A nő elutasította, Metzler bosszúból pedig boszorkánysággal rágalmazta, így a korszaknak megfelelően bírósági eljárás keretein belül vizsgálták meg a vádakat. Hivatalosan felmentették Katharina Schraderint, aki ezt követően az emberektől távol, inkább az erdőbe menekült, ahol felépítette mesebeli házikóját.
A zaklató férfi itt is megtalálta és húga segítségével meggyilkolta, majd a gyömbérkenyér receptjének keresése közben talált néhány mézeskalácsot, amit magával vitt és később megpróbált maga is megsütni. Metzlert megvádolták a gyilkossággal, ám bizonyíték hiányában szabadon bocsátották.
A tettes ezt követően Nürnbergbe költözött, ahol népszerűvé tette saját neve alatt a Katharina házából eltulajdonított mézeskalácsokat. A Traxler által szőtt történetből természetesen egy szó sem igaz, ennek ellenére mindent elkövetett, hogy hiteles legyen, így a 120 oldalas könyv több mint 40 fényképet tartalmazott bizonyítékként.
A szerző maga pózolt Osseggként egy Columbo-stílust idéző ballonkabátban, valamint kalapban napszemüveggel, műszakállal és műbajusszal. Visszaemlékezve azt mondja, hogy a fotózás közben Peter von Tresckow fényképésszel kitűnően szórakoztak az egész histórián és a képeken.
1964-ben fény derült az ugratásra, ugyanis feltűnt valakinek, hogy a mézeskalács receptje egy Dr. Oetker könyvből származik. A botrány ellenére sok ember továbbra is valóságosnak hitte a fikciót és a kiadó rengeteg olvasói levelet kapott, melyben követelték az igazságot.
A Spiegel 1964/28. lapszáma beszámolt arról, hogy az egyik felháborodott olvasó feljelentette a szerzőt csalásért, a rendőrség ki is hallgatta, ám vádemelésre nem került sor. A megtévesztés ellenére számos példányban újranyomták a könyvet és több százezer darab kelt el, ráadásul 1987-ben egy filmes adaptáció is készült a műből Jean-Pierre Léaud főszereplésével.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
