A vadnyugat horrorfilmbe illő mészárosa, John Joel Glanton
2020. április 17. 12:58 Múlt-kor
Glanton belevág a „skalpbizniszbe”
Az 1830-as években Mexikó északi tartományai, Sonora, Chihuahua és Coahuila lakossága folyamatosan az apacs betörésektől rettegett. Az indiánok lerohanták a farmereket és kirabolták őket, de brutálisan léptek fel az őket megtámadó és a földjeikre behatoló spanyol, később mexikói haderővel szemben is.
1835-ben aztán végleg betelt a pohár: Sonora kormányzója, Manuel Escalante y Arvizu egy bombasztikusnak vélt ötlettel állt elő. Sonora minden apacs skalpért nagyjából 100 dollárnak megfelelő értékű 100 pezót kínált.
A jól harcoló és remekül lovagló apacsokat ugyanis a kormányzó kis létszámú hadereje egyszerűen nem tudta féken tartani, ezért a lemészárlásuk mellett döntött. Hamarosan Chihuahua és Coahuila is csatlakozott az emberbarátnak egyáltalán nem mondható véres kezdeményezéshez beárazva a férfi, női és gyermek fejbőrök értékét.
1848-ban befejeződött a háború Mexikó és az Egyesült Államok között, Glanton pedig munka nélkül maradt. A következő évben otthagyta feleségét és fiát, hogy egy csapat kalandvágyó aranyásót Kaliforniából Mexikóba vezessen, de a vállalkozás kudarcba fulladt. Glanton ekkor úgy gondolta, hogy erőszakos természetéből adódó harcias készségeit és háborús tapasztalatait kihasználva skalpvadásznak áll.
Bár több mint tíz éve meghirdették, a skalpbiznisz csak ekkortájt kezdett beindulni igazán, így a vadnyugat ördöge a legjobbkor vágott bele a „vállalkozásába”. A Glantonról elnevezett banda tagja volt Samuel Chamberlain, az Unió hadseregének későbbi tábornoka is, aki papírra vetette a Glanton-banditák hétköznapjait.
1849-ben a mexikói kormányzók több ezer dollár fizettek ki a skalpolóknak, akik igazán jó évet zárhattak, ugyanis egy apacs harcos skalpja olykor akár 1000 dollárt is érhetett.
A banda átfésülte a Sonora-sivatagot, kisebb apacs táborokat keresve, amelyek lakóit könnyebben lemészárolhatták. A lélektelen vadászat jéghideg pragmatizmussal párosult, a skalpvadászok ugyanis sokszor a „könnyű bevételt” kínáló védtelen nőkre és gyermekekre utaztak.
A korábban harcias apacsok a kíméletlen vadászat ellenére sem roppantak össze. A harcosaik csapatokba szerveződve elkezdték becserkészni a skalpgyűjtőket, meglehetősen rontva ezzel a véres üzlet profitabilitását.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
