A történelem viharaiban is a magyar irodalom őrangyala maradt Hatvany Lajos
2022. január 12. 11:22 Múlt-kor
A magyar irodalom vonzásában
Noha magyarul, angolul és németül sem jelentett számára problémát az írás, az életét mégis szülőhazájában képzelte el, ezért ugyanebben az évben önként hazatért és vállalta, hogy forradalmi szerepvállalása miatt bíróság elé állítsák: elítélték, de a következő évben már szabad volt.
Ady Endre után figyelme József Attilára terelődött. Mindeközben azonban a szélsőjobbra tolódó Magyarország számára ismét egy olyan hellyé vált, ahol nem érezte magát otthon, ezúttal Angliába távozott, ahonnan csak a háború után tért haza.
Útja innen az egyetemi katedrára vezetett, és végre fiatal kora óta kísértő feladatával foglalkozhatott, megírta Petőfi életrajzát öt kötetben. Adyról és a Nyugatról írt írásainak gyűjteménye csak halála után, 1977-ben jelent meg.
Nem tartották a hagyományos értelemben vett, professzionális újságírónak, inkább „politizáló irodalmárnak”, aki a laptulajdonosi és főszerkesztői szerepét komolyan vette, és nem csak pénzt adott, hanem ötletekkel és gondolatokkal gazdagította vállalkozásait. Ambíciói túlmutattak a mecénási szerepen, korszerű és színvonalas lapokat akart készíteni.
Sok ellentmondás feszül életútjában, származása és választott hivatása között eleve szokatlan kapcsolat volt, amely meghatározta pályáját és „diszharmonikus” életművét. Gazdagsága és a változatos életstílusa körüli pletykák sokszor elterelték a figyelmet műveinek értékéről.
Biztos egzisztenciája megnyitotta számára az irodalmi köröket, ugyanakkor zsidó származása sok szempontból meg is nehezítette érvényesülését. Nagy Sz. Péter: Hatvany Lajos – Kortársaink című könyvében úgy értékeli, ebből fakadó kisebbségi komplexusainak, letagadott, de bizonyára sokszor érzett kitaszítottság-érzésének, bizonyítási kényszerének is szerepe lehetett nagyvonalúságában és abban, hogy egész életét a magyar irodalom támogatásának szentelte.
Mindig hazatért – 1960 (Kép forrása: Fortepan/ Magyar Hírek folyóirat)
A világirodalom egyik legműveltebb ismerője volt, aki egyáltalán nem szorult rá arra, hogy vagyonával bizonyítsa, helye van a legszínvonalasabb irodalmi körökben. Bárónak született, ugyanakkor a polgári demokratikus átalakulás radikális végrehajtásának híve lett, és ezzel szembekerült Horthy neobarokk Magyarországával.
A politikai kurzusok váltakozásai ugyancsak hozzájárultak ahhoz, hogy mozgalmas életet éljen, hiszen kétszer, 1919-ben és 1938-ban is elhagyni kényszerült szeretett hazáját. 1927-ben, hazatérése után a tárgyalása bírái azzal vádolták, hogy bár zsidó létére lehet magyar állampolgár, de hazafi nem lesz soha.
1938-ban a szélsőjobbra tolódó országból szidó származása miatt döntött a távozás mellett. Mindkét alkalommal vissza is tért, noha a vágyott elismertséget itthon sosem kapta meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
