Múlt-kor.hu

A szókimondó Marosán György

A szókimondó Marosán György

„Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy.” Vagy: „Mától kezdve lövünk” – egy letűnt korszak elhíresült mondatai, ám bizonyára mára kevesen tudják, hogy valójában kitől is származnak. Az ismerethiány hátterében az állhat, hogy a diktatúra éveiben jól ismert, gyakran „Buci Gyurinak” gúnyolt szociáldemokrata, majd kommunista politikus, Marosán György emlékezete napjainkra szinte elfeledett arcéllé kopott. Karaktere – közéleti működését, politikai életútját tekintve – sok helyzetben ellentmondásos, ugyanakkor értékelését ritkaságszámba menő memoárírói termékenysége is megnehezíti.  A rendszerváltás utáni történészi elemzések többnyire érthető módon őt a diktatúra meghatározó alakjaként értékelik.

Marosán György a kommunista mozgalom szempontjából osztályidegenként, egy kántortanító legkisebb fiaként született 1908-ban, négy évvel korábban, mint Kádár János. A világégés következtében későbbi életét is meghatározó komoly veszteségek érték, sorsa a születésekor várható életpályától messze sodorta. A családfenntartó apa öngyilkosságát követően édesanyja nem tudta eltartani gyermekeit, így Marosán útja a lelencházon át igen fiatalon a munka világába vezetett. A szervezett munkásság vált a nevelőjévé és az otthonává, ahogy saját maga is gondolkodott erről. Mondhatjuk tehát, hogy egy idegen osztály „fogadta örökbe”. A pékszakmát tanulta ki az akkori Erdély munkásfellegvárában, Nagyváradon. A Körös-parti Párizsban, rendkívül fiatalon szerzett mozgalmi tapasztalattal a háta mögött, egy jóvágású, az életet kedvelő, „nagydumás”, ifjú sütősegéd szakmunkás szállt le 1926-ban a vonatról Budapesten. Ekkor talán még csak érzett magában valamit, amit később úgymond ausztromarxistaként képviselt, de biztosan nem volt fogalma arról, hogy mivel jár alacsony státuszú emberként a hatalomba emelkedni.

Kiterjedt kapcsolatrendszer

Fiatal felnőtt élete tehát Budapesten kezdett kibontakozni, s jó egy évtized múltán már a magyarországi szakszervezeti mozgalom és a szociáldemokraták kiválóan agitáló, szervező szónoka. 1940 tavaszán meghatározó szerepe volt abban az akcióban, amelynek eredményeként a sütő- és cukrásziparban bevezették az általános vasárnapi munkaszünetet. E siker után a legtöbb fontos európai és nemzetközi szakszervezeti szövetséggel kapcsolatba került. Mivel rengeteget utazott, számára Sopron, Kassa, Szabadka vagy Marosvásárhely éppannyira ismert tereppé vált, mint a főváros. 1943-tól tevékenységének hangsúlya a Szociáldemokrata Pártba (SZDP) tevődött át, miközben kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal is. Vitába keveredett a szocdem pártvezetéssel, de nem sokkal később mégis a párt országos titkárává választották. Marosán a munkásmozgalom jelentős figurája lett, és kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett: híreket hozott, vitt, szervezett, a német megszállás hallatára azonnal visszatért Budapestre. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tavasz számában olvasható.

Előfizetek most

vagy

Emlékeztetőt kérek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. tavasz: Megbízható elvtársak

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra