A szemét titkai: klímaváltozás és pestis taszította romlásba a Bizánci Birodalmat
2019. március 27. 09:55 Múlt-kor
Már egy évszázaddal a Bizánci Birodalom közel-keleti hatalmának megrendülése előtt látni lehetett hanyatlását – méghozzá a lakói által kidobott szemétben, állítják egy új tanulmányban régészek.
Régészek nemzetközi csoportja egy Elusza nevű bizánci település összegyűlt hulladékát vizsgálta meg az izraeli Negev-sivatagban. Kutatásuk eredménye egy igen érdekes új idővonalat nyújt a birodalom hanyatlásáról. A kutatók azt fedezték fel, hogy a hulladékgazdálkodás, amely a római (és a keletrómai) birodalomban még az Eluszához hasonló távoli helyeken is megbízhatóan működött, már 100 évvel a térség iszlám meghódítása előtt összeomlott.
Ekkoriban a térség éppen a „késő antik kis jégkorszak” nevű klímaesemény tanúja volt, amivel egy időben tombolt a justinianusi pestis néven ismert járvány, amely a becslések szerint akár 100 millió ember életét is követelhette két évszázad alatt. A járvány és a klímaváltozás együttesen hatalmas gazdasági visszaeséshez vezetett, és Konstantinápoly képtelenné vált keleti területeinek megtartására.
Kincs a szemétben
Elusza egy már részben feltárt helyszín, azonban az új kutatás volt az első, amely az ókori település szemétlerakóhelyeit vizsgálta – mondta el a tanulmány vezető szerzője, Guy Bar-Oz, az izraeli Haifai Egyetem régészprofesszora. Az ókori városok épületeivel ellentétben – amelyeket sok esetben több alkalommal is leromboltak, majd újjáépítettek ugyanott – a szemétlerakóhelyek rétegei évtizedeken vagy akár évszázadokon át egymásra rakódhatnak, így folyamatosan nyomon követhetők rajtuk keresztül az emberi tevékenység egyes aspektusai – ezáltal pedig jó indikátorai lehetnek a változásoknak.
„Számomra egyértelmű volt, hogy a napi életről és a múltbéli városi létről szóló adatok igazi aranybányája a szemétben lesz” – mondta Bar-Oz. A lerakóhelyeken a régészek sokféle tárgyat találtak: kerámiatöredékeket, magvakat, olívabogyók maradványait, tüzelésből származó faszenet, de még a Vörös-tengerről vagy a Nílus vidékéről származó import ínyencségek maradványait is.
A tudósok radiokarbon kormeghatározással becsülték meg, mikor voltak használatban a város közelében lévő szemétlerakóhelyek. Arra jutottak, hogy az itt talált hulladék körülbelül 150 éven át gyúlt össze, ennek azonban vége szakadt a hatodik század közepén. Ez arra utalt, hogy az infrastruktúra összeomolhatott, ami akkor történik, amikor egy város maga is közel áll már a bukáshoz – jegyezték meg tanulmányukban a kutatók.
Az új bizonyítékok alapján a régészek arra következtettek, hogy Elusza hanyatlása legalább egy évszázaddal azelőtt megindult, hogy a régió iszlám fennhatóság alá került volna. Valójában még egy viszonylag békésnek és stabilnak mondható időszakban is nehézségekkel küszködött, éppen akkoriban, amikor Justinianus császár alatt a birodalom még terjeszkedett Európában, Ázsiában és Afrikában egyaránt – mondta Bar-Oz. A professzor szerint az lenne ilyenkor a logikus, hogy a birodalom végvárai, mint Elusza, pénzügyileg stabilak legyenek, azonban a kutatók által gyűjtött bizonyítékok alapján nem ez volt a helyzet.
„Ehelyett annak a jelét látjuk, ami valójában történt, és ami eddig láthatatlan volt a régészek többsége számára – hogy a birodalmat klímakatasztrófa és betegség sújtotta” – mondta a professzor.