A Szabadság-szobrot is kilyukasztotta a német szabotőrök New York-i robbantása
2020. október 21. 11:13 Múlt-kor
A politika közbe szól
Bár az Egyesült Államok területén folytatott német tevékenység egyre többeket fordított a háború irányába, Wilson és az elnöki adminisztráció igyekezett kívül tartani az országot az európai konfliktusból. Leghangosabb ellenfele az egykori elnök, Theodore Roosevelt volt. Wilson szerencséjére az 1916-os elnökválasztáson Charles Evans Hughes lett az ellenfele, aki azonban annak ellenére maradt háborúellenes, hogy a republikánusok között igen erős képviselete volt a háborúnak is. Győzelme lehetővé tette, hogy egy darabig továbbra is hárítsa azokat a kísérleteket, amelyek a német kémhálózatok működésére hivatkozva háborúba vezették volna az Egyesült Államokat.
A rendőrség nyomozása a Black Tom szigeti robbanás ügyében nem zárult le, és egy fedett detektívet, Alexander Kassmant állították rá Michael Kristoffra. Ő ausztriai anarchistának adta ki magát, hogy könnyen Kristoff bizalmába férkőzzön. Elvezette egy lehetséges támogatóhoz, David Grossmanhoz, aki szintén Bayonne-ban élt. Grossmann tagadta, hogy köze lett volna a robbanáshoz, ám azt elmondta, hogy Kristoff azt mesélte neki, hogy ő őrködött a Black Tom szigeten, míg két másik férfi elhelyezte a robbanószereket a megfelelő helyekre.
Michael Kristoff 1917 tavaszán eltűnt, így további vallomást már nem tudott tenni. A két említett férfit Grossman segítségével azonosították: valószínűleg Lothar Witzke, egy német tengerésztiszt, valamint Kurt Jahnke, egy német kivándorló lehettek azok. Mindketten Mexikóba távoztak a Black Tom szigeti robbanás után.
Mire azonban a nyomozás eljutott idáig, a háborúba lépés szempontjából érdektelenné vált a végkimenetele: a Zimmermann-távirat napvilágra kerülése után az Egyesült Államok 1917. április 6-án hadat üzent Németországnak. Az első világháború végül az antant hatalmak győzelmével zárult.
A háború után, 1939-ben a Német-Amerikai Vegyesbizottság megállapította Németország felelősségét az esetben, ám a nácik megtagadták az ötven millió dollárnyi jóvátétel kifizetését. Végül kamatokkal együtt 95 millió dollárra becsülték a károkat, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság 1953-ban elismert, és 1979-ig fizetett. A Black Tom sziget környékét később feltöltötték, és a Szabadság-szobor parkjába foglalták. A helyszíntől nem messze egy emléktáblát helyeztek el.
Lothar Witzkét 1918. február 1-én a mexikói határ közelében fogták el. Miután a nála lévő rejtjelezett dokumentumokat azonosították, a hadbíróság halálra ítélte. Kétszer kísérelte meg a szökést, egyszer sikerrel is járt, de még aznap elfogták. Szerencséjére az ítélet végrehajtása előtt Németország letette a fegyvert, így életfogytiglani büntetésre változtatták. Végül 1923-ban kegyelmet kapott, köszönhetően többek között a börtönben egy robbanás alkalmával tanúsított hősies segítségnyújtásáért. A második világháború után megválasztották képviselőnek a hamburgi parlamentbe.
Jahnke Mexikóban maradt, és ott próbálta meg a helyieket az Egyesült Államok ellen szervezni. Az 1930-as években visszatért Németországba, magánnyomozói irodát működtetett és Rudolf Hess tágabb környezetébe került. Miután Hess az Egyesült Királyságba repült, kiesett a náci vezetők kegyeiből, a nyomozati anyagait elkobozták. Hírszerzőként dolgozott tovább, amíg 1945-ben szovjet SZMERS ügynökök a feleségével együtt elfogták, majd a kivallatása után kivégezték.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
