A rettenet színháza - ítéletvégrehajtók a halálbüntetésről

2024. december 20. 18:09 Múlt-kor

Lefejezés, máglyahalál, keresztre feszítés vagy akasztás. Sokféle módja volt a halálbüntetésnek az emberiség történelme során. A 20. században még mindig végeztek ki elítélteket Európában is, de egyre több országban törölték el a halálbüntetés intézményét. Nagy-Britanniában Harry Allen egyike volt az utolsó hóhéroknak.

A „Rettenet színháza”

A halálbüntetés az emberiség egyik legkorábbi büntetési formája, ami ugyanakkor folyamatosan dilemmát is szül: hogyan dől el, milyen vétek érdemel halált? A kereszténnyé váló Európában a kérdés kibővült, hiszen, ha Isten adja és veszi el az életet, mi jogon cselekszik az ember? A válaszokat teológus és filozófus kereste, de a halálbüntetés változatlanul gyakorlatban maradt. A hóhérok, mint az igazságszolgáltatás végrehajtói, a társadalom perifériáján éltek. A középkorban külön társadalmi csoportot alkottak, akik tagjai csak egymás között házasodhattak, a mesterségük pedig örökletes volt.

Az aradi vértanúk kivégzője Thorma János festményén.

A középkori és kora újkori Angliában a szigorú büntetésektől a bűncselekmények csökkenését remélték. A „rettenet színházában” színpadiasan eljátszott kivégzések célja az elrettentés volt, de azok nem a várt eredményt hozták. A 18. században már megjelentek a „humánus” eljárások, a francia forradalom pedig tökéletesre fejlesztette a gyors és a lehető legfájdalommentesebb kivégzést a guillotine (nyaktiló) megalkotásával. Bár a 20. századi diktatúrák előszeretettel éltek a halálbüntetéssel, Angliában már egyre ritkábban hoztak ilyen ítéletet.

A legenda segédje

Az utolsó hóhérok egyike volt Albert Peerpoint, akinek segédjeként tanult Harry Allen. Az 1930-as években, többszöri jelentkezés után került fel az ítéletvégrehajtók listájára. 29 éves korában látott először kivégzést, majd Tom Peerpoint mellett segédkezve tanult tovább. Albert és nagybátyja, valamint apja is kivégző-dinasztia leszármazottai voltak. Segédhóhérként 1953-ben részt vett Derek Bentley kivégzésében, akit 45 évvel később felmentettek. Az ítélethozatalkor és a végrehajtás előtt is kérdéses volt Bentley bűnössége.

Miután 1956-ban Albert Peerpoint – saját naplói szerint 550 kivégzés után – visszavonult, Harry Allen főhóhér lett. Ő és Robert Leslie Stewart végezték ki az utolsó két halálra ítéltet Nagy-Britanniában, mielőtt eltörölték ezt a büntetésformát. 1961-ben hajtotta végre az utolsó ítéletet Írországban, de Skóciában is ő volt az utolsó akasztás hóhérja. 1964 augusztusában a manchesteri börtönben végezte ki az utolsó elítéltet. Nagy-Britanniában 1965-ben felfüggesztették, majd 1969-ben végleg eltörölték a halálbüntetést.

Allen munkássága során naplót is vezetett, ahol az egyes általa végrehajtott vagy végignézett kivégzéseket megörökítette. Az utolsó hóhérok egyike az akasztást (ami az elsőszámú kivégzési mód volt) humánus halálnak tekintette, kivégzéskor pedig mindig csokornyakkendőben jelent meg, megtisztelve a halálraítéltet.

Mária Antónia francia királyné kivégzése 1793-ban. A guillotine-t modern és humánus kivégzési módnak tartották.

A halálbüntetés eltörlése után Allen tengerparti városba költözött feleségével. Egy hónappal élte túl korábbi mesterét, Albert Peerpoint-ot, 1992 nyarán távozott az élők sorából.

Hóhér a színpadon

A halálbüntetés kérdése nem csak a filozófia szintjén mozgatja az emberi fantáziát. Az utolsó hóhér alakja a filmművészetben is megjelent, de a drámaíróknak is máig ihletet ad. Martin McDonagh ír-angol író 2015-ben mutatta be Hóhérok című darabját, ami Harry Wade (a két utolsó ítéletvégrehajtó nevéből összeállítva) hóhér történetét meséli el a halálbüntetés eltörlésekor. A színdarab a halálbüntetés problémája mellett, a hivatás és foglalkozás közötti különbség kérdését is érinti és a téma súlyát fekete humorral igyekszik feloldani.