A porosz király is szégyenkezett a legnagyobb magyar huszárcsíny, Berlin megsarcolása miatt
2021. október 16. 08:41 Múlt-kor
264 éve, 1757. október 16-án a hétéves háború kiemelkedő, egyben talán legpimaszabb eseményére került sor: Hadik András – aki 311 éve, ugyanezen a napon született – hadosztálya megsarcolta a meglepett Berlint. Mire Nagy Frigyes porosz király a csapataival visszaért fővárosa alá, a Habsburg-seregnek már csupán hűlt helyét találta.
Hadik és a magyar huszárok kora
Hadik szerény sorból, magyar nemesként küzdötte fel magát a legmagasabb katonai tisztségekbe és futott be karriert a császári hadseregben. Életútja nem volt szokványos, a 18. században még sokkal inkább a születési előjogok domináltak, mintsem az egyéni képességek és a tehetség.
Szolgálatát 1732-ban egy magyar huszárezredben kezdte, 1744-ben ezredes, három évvel később császári-királyi vezérőrnagy lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háború (1756–63) utolsó szakaszában, 1762/63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnokává nevezték ki.
1764 és 1768 között Erdély kormányzója, a következő 16 évben, haláláig az Udvari Haditanács elnöke, azaz a Habsburg Birodalom első számú katonai vezetője volt.
A hétéves háborúban Mária Terézia és II. Frigyes porosz király Szilézia birtoklásáért csapott össze. A török háborúktól megszabadult, III. Károly alatt erőt gyűjtött magyar huszárság Hunyadi Mátyás után ekkor jelent meg először újra a nyugati hadszíntéren.
Sikereikhez nemcsak e kedvező körülmények, hanem a nagy formátumú személyiségek is hozzájárultak. Hadik – vagy említhetnénk kortársát, a kolíni csatát fergeteges lovasrohamával eldöntő Nádasdy Ferencet is – a kor hadművészetének magas színvonalán álló, elméletileg is jól képzett katona volt.
A hétéves háború második évében a hadiszerencse Mária Terézia seregeinek kedvezett. 1757 nyarán Kolínnál a poroszokra mért vereség után Frigyes király kénytelen volt Csehországot kiüríteni. Helyzetét súlyosbította, hogy a nyári hónapokban Mária Terézia szövetségesei is megjelentek a színen.
1757 októberében Nagy Frigyes a fronton tartózkodott, hogy összevont haderőit személyesen irányítsa, ám távollétében fővárosa védelem nélkül maradt.